Elolvasnátok a novellámat és mondanátok-e róla véleményt?

A következőek az én tanácsaim, ne sértődj meg, csak segíteni szeretnék.

Nem értek a politizáláshoz, szóval én a történet többi részére figyelek inkább.

"hirtelen kinyitotta az ajtó, majdnem eltörve azt"

helyett mondjuk lehetne ez:

A nagy hangzavar közepette hirtelen kirobbant az ajtó, és Noémi, a műlábas, asperger-szindrómás takarítónő jelent meg lihegve. Kivörösödött arcán látni lehetett, hogy valami rossz hírt fog közölni.

Utána meg azt írtad, hogy a nők elestek, és betörték a fejüket, de utána mégis felálltak. Jó lenne tisztázni, hogy milyen komoly a sérülés.

Ez után az is furcsa, hogy Fleischer úr miután kibőgte magát, megkérdezi "Hogy mi van?" És azt írtad, hogy ő a legokosabb ehhez képest elég taplón fejezi ki magát. Szerintem lehetne úgy, hogy amíg a többi férfi sír, addig ő csak csendben ül. Utána meg megkérdezhetné, hogy mi történt, vagy valami ilyesmit, hogy érezhető legyen, hogy ő a legokosabb. Egyébként a "Hogy mi van"-t még a sírás elé kéne írni, úgy talán logikusabb lenne.

A továbbiakban elhatározták, hogy elmennek a helyszínre. De honnan tudják, hogy hol halt meg Kovács úr? Noémi nem mondta nekik.

A "fakabátok" viselkedése pedig eléggé éretlen a munkájukhoz képest.

Fontos az, hogy a párt egyetlen tagja, akinek nem volt szemüvege, meglátott valamit? Ha közelre nem lát, akkor mindegy, van-e szemüvege. Ha távolra nem lát akkor nehezen vehet észre bármit is a távolban.

Ezt ki lehetne húzni: "húsz perce"

És hogy elkerüljük a párbeszéd írásának hibáit, olvasd el ezt:

[link]

Bocsi, ha valamit nyersen közöltem. Tényleg csak segíteni próbálok. Gyakorolj sokat!

Csak így tovább!