Ha a kormány irányítja az országot, akkor miért nem kísérni figyelemmel, hogy az emberek mit akarnak a munkahelyen (pl:színház esetében)?

Operettszínház élére az a főigazgató került, akit szerettek volna a munkahelyen dolgozók, hogy újabb állomáson folytassa tovább a pályafutását, mert mást szerettek volna újabb vezetőnek (Szente Vajk személyében), aki más színeket és élményeket alkalmazott volna a munkája során. Ez nem így történt. Az a szomorú számomra a történéseket érzékelve, hogy a kormány irányítja az országot, fontos neki az emberek boldogsága/megélhetése, de ha azt érzékeli, hogy a többség nem érzi jól magát színészként a bőrében, akkor nem tesz pozitív lépéseket a helyzet javítása érdekében. Szimpátia megjelenítése mindenki számára fontos, nem akarok senkit támadni és védeni, de nekünk kell eldönteni azt, hogy mi vezet a jelenben és a jövőben eredményességhez, amit az életünkben bármilyen területre ki lehet vetíteni. Bármennyire sokszínű egy színész, bármennyi tulajdonságot és szerepet tud magára ölteni, ha belül nem boldog, akkor azt nem lehet a szőnyeg alá söpörni. Egy gyereket könnyen lehet irányítani, könnyen tudjuk formálni, de egy felnőttnek nem mondhatod az, hogy mitől legyen boldog. Nem mondhatod azt, hogy szeressen olyan táncokat és játszon olyan dinoszauruszokkal, ami ahhoz a környezethez való, amiben nem szeret lenni felnőttként. A kérdésem az, ha tudjuk azt, hogy kinek a szava meghatározó az országban, figyelemmel kíséri ő, hogy milyen események és ezekkel kapcsolatos külső és belső hatások lépnek fel, akár pozitív, akár negatív értelemben, akkor miért nem tesz semmit az emberek boldogsága/megélhetése érdekében?