Írtam egy verset. Tudnatok veleményt mondani róla, hogy szerintetek jól sikerült e?

10! Ennyire pocsék az oktatás, ennyire semmi érzéked ezekhez. Prózának is nyálas borzadály, versnek a közelében sincs. Még szabadversnek sem mondható.

De egy igénytelen dalszövegnek elmegy, egy tizedrangú senki kornyikálónál.

Na jó, akkor leírom részletesen, miért gondolom remekművek ezt a verset.

„Van egy lány a világon

Kinek szépsége túl lép minden határon.

Kire nap mint nap gondolok

és ilyenkor oly boldog vagyok.”

Ebben azt a földöntúli érzést írja le, amelyet a lány szépsége okoz neki, elmondja, mennyire nagy boldogságot érez, amikor rágondol. Már a puszta gondolat is meg tudja melengetni az ember szívét!

„Ő minden boldogságom forrása.

Csak ezt még nem adtam tudtára,

de érzem, hogy el kellene mondanom,

hogy ő minden gondolatom

és ezt büszkén válalom.

Mert ezt tagadni ugy sem tudom és nem is fogom.”

Ebben azt írja, hogy a lány jelenti számára a nagybetűs Mindenséget, ő okozza a legtöbb derűt és harmóniát az életében, de még nem mondta el neki, még nem vallotta be neki azt, hogy mennyire imádja, és hogy vele akarja leélni az életét. Bátran fogja vállalni, hogy a lány a mindene, nem akarja ragadni, de nem is tudná, annyira szereti.

„Hogy mit valt ki belőlem ez a lány?

A lány kinek csodás hangját

Minden nap hallgatnám.

Nem számítana miről van szó,

mert barmit mond az magával ragadó.

Szidhat vagy illethet kedves szavakkal.

Ugyanugy a hallgatnam arcomon mosolyal.

A mosolyal mit csak ő idézhet elő.

Kinek édes hangja s minden

mozzanata oly felemelő.”

Ez a vers legkiválóbb, legőszintébb, legcsodálatraméltóbb strófája. Itt a lány hangján van a fő hangsúly, tehát hogy amit ő mond, az mindig gyönyörű, még akkor is, ha nem csak szépeket mond róla, vagyis a vers írójáról. Csak a lány hangja idézhet elő azt az eufóriát, a pátoszi harmóniát, amelyet a költő érez, csak a lány hangja tudja széppé, csodálatossá tenni a számára a világot. Egész nap hallgatnák azt a hangot, mely bárkit felvidít, még a legbúsabb embert is el tudja önteni a lét földöntúli derűjével, a szerelem rendkívüli erejével.

Ezért gondolom azt, hogy ez a vers egy remekmű, és ott a helye a legnagyobb magyar versek sorában!

Aha! Persze. Remekmű.

Borzalma kínrímek, összevissza szótagszám. Nincsenek mondatok, csak sorok.

Teríts ki egy Petőfi, Arany, Ady, József Attila stb. verset.

Azaz írd le mondatonként egy sorba.

És tedd meg ezzel is…

14-es!

Látszik, hogy mennyire nem értesz a versekhez... Petőfi a lába nyomába sem érhet a kérdezőhőz!

#15 Azért az indokolatlanul túlzásba vitt dicsérgetés sem tesz jót. Kézműves csoportban egy csajnak ráment a minőség a végén a mennyiség rovására, mert annyira dicsérték, ami neki jól esett, hogy a végén már összecsapott férc munkákat is felrakott, csak hogy dicsérjék...

Ízlésről vitatkozni nem érdemes ettől függetlenül. Lehet, hogy nálad ez a művészet csúcsa, de másnak nem, attól még nem ért nálad kevésbé a versekhez.