Milyenek a verseim? Lehetne belőlem író?

Nem akarom, hogy önsajnáltatónak tartsanak, de a legjobb verseim az életemről szólnak, és ha legtöbbször jól írok akkor szomorú vagy mérges vagyok.

Ezeket szoktam megörökíteni.

Anyukám szerint nagyon jók, de másnak ilyeneket nem merek megmutatni.

15 vagyok... Fogalmam nincs, hogy mi lehetnék, de ha el kéne képzelnem magam valahol akkor talán az írói szakmában.

Bénák a verseim, vagy jók a rímek?

Lenne esélyem?

Szeretek történeteket kitalálni a fejemben. (Ez hülyén hangozhat, de olvass utána...)

Kiskoromban is sokszor írtam, persze akkor hercegnőkről... De szerintem ahhoz képest amennyi idős voltam nagyon jókat írtam vagy mondtam el.

Néha dühös vagyok, mert a volt osztályomban folyton felfigyeltek egy lányra aki hasonló volt mint én, de mivel csendes vagyok nem figyeltek a tehetségemre csak rá....

Régen nem írtam ilyen jókat, azt hiszem fejlődök, de az utóbbi időben elvették az önbizalmam.

Mit gondoltok?

Vajon akarsz látni újra?

Tudod, én igen

Néha meg tudnálak ölni

A fájdalmak emlékében

Néha kitalálok, történeteket

Amikben én lehetek a győztes

Akkor velem vagy, az én oldalamon

De ez mind csak egy elme szüleménye

Nem lesz semmi következménye

Néha arra gondolok bár gondolnál rám

Telepatikusan hatok rád

És remélem, én is eszedbe jutok

Úgy szerettelek, most is szeretlek

Tudod?

Csak én és ő

Csak én és ő.

Újra játszanék veled.

Úgy ahogy te elképzeled

Visszahívlak, mert fáj

Úgy nyomaszt a magány

Bár vannak barátok, segítő társak

Én újra téged hívlak egy igaz barátnak

Egyre jobban érzem, hogy Csodás vagyok

De még mindig vannak Borzalmas napok

Te enyhítenél rajtuk, ha itt lennél velem

De maradj otthon, nem akarom, hogy bajod essen

Néha Halált kívánok, hogy nekem jó legyen

Néha azt hiszem vár engem az Igaz szerelem

Néha azt akarom, hogy legyen rossz, hogy jó legyen

Bár tudnád, ezt neked írom

Te vagy az én Életem

Csak én és ő

Csak én és ő.

Újra játszanék veled.

Úgy ahogy te elképzeled

Nem tudom, hogy szeretlek e

Vagy csupán barátság

Írok neked, verseimben

S egy könyvet később talán.

Nem tudom teljesülnek az álmaim, de ha majd igen

Téged elviszlek mindegyikbe, fáj neked is?

Elhiszem.

Ellöksz magadtól. De visszafutok.

Nem akarsz engem, itt maradok.

Neked engedelmeskedek, neked folyton megfelelek

Te másokkal vagy, én meghalok érted.

Nem veszed észre, hogy ki az aki szeret

Én nem mutatom ki de jobban érzem ezt

Ők nekem panaszolják, hogy gyűlölnek téged

Veled lógnak mégis, bár hallhatnád ezt

Tudtam egy régi titkodat, de nem mondhattam el

Annyit bántottál, mégis ez a szív útra kel

Téged hívlak, de tudom te nem akarsz engem

Bár tudnád, bár látnálak.

Míg a Halál el nem visz engem...... Mert megérdemlem....

Segítséget kérhetnék de minek?

Úgysem érdemlem.