Melyik a kedvenc budapesti színházatok?

Katona- jók a rendezök, színészek, szövegek, az elöadásokban jó ötletek szoktak lenni.

Régen az Operettszínház volt a kedvencem. Most inkább a Centrál, és az Átrium színház felé húz a szívem.

Katona - elgondolkodtató, nem porosan előadott, progresszív, a ma emberének szóló, izgalmasan színpadra állított előadásaik vannak (nyilván 1-1 kevésbé jól sikerült is akad, de a többségét szeretem). Az Örkény a 2. nálam hasonló okok miatt.

Miért? Nem rég néztem meg a Diktátor c. darabot a Vígszínházban, és egy okádék volt. Végig ment benne a politika, az lmbtq, és az értékek tiprása. Ha szórakozni, és kikapcsolódni megyek, nem akarok se ellenzéki, se kormánypárti politikát hallani. Tök gáz ez. Oda, többet, soha.

A mostani Vígszínháznál én azt érzem, hogy nem tudja, milyen célközönséget lőjön magának be, nincs egy stílusa. A repertoár fele poros, túljátszott, majdhogynem bohózati, ami a mostani nyugdíjas korosztálynál meg a mélykonzervatívoknál még működik is, de a fiatalabbaknál meg nem... a másik fele meg ennek az ellentéte, a nagyon alternatív (meg van pár előadás, ami egészen jó átmenet a kettő között). Még akinek feküdne az egyik típus / stílus, az sem mondaná kedvencnek a színházat, mert a műsorválaszték másik része nagyon nem neki szól.

Egyetértek 6-ossal, ami a színházi előadásokat illeti.Amennyiben, színházi épületet értünk a kérdés alatt úgy viszont viszi a prímet a Vígszinház, majd a Madách Budapesten. Az előadások pedig nagyon változóak hol itt, hol ott találni egy-egy jó darabot. Már nincs az az igazi klasszikus színház se, de modern, haladót sem találsz jót. Nincsenek színházi kritikusok, akik megnézik a premiert és másnap hangos a napilap vagy színházi hetilap a kritikától. Onnan lehet csak tudni, hogy jó vagy érdekes egy darab, hogy nem kapok rá jegyet. Gyakran már abban sem lehet megbízni, mert a netre direkt nem teszik fel a jegyeket, azt hiszed hú mennyi jegy elkelt, akkor biztosan jó a darab, közben meg a csudákat, a jegypénztárnál bőven van még eladandó jegy, szóval trükköznek vele. Nincs stílusa a színházaknak, minden társulat játszik mindent, pedig nem minden színész tud minden műfajban kiváló lenni. Nekem például fontos az épület, a hely , a székek kényelme, az akkusztika, a terem hőmérséklete, a büffé, az előadás látványossága, a jelmeztervező munkája, a komoly diszlet és persze nem utolsó, hanem elsősorban maga a darab, a rendezés, a színészi alakítás, s szórakoztatás vagy elgondolkodtatás, a katarzis. Valami, legjobb lenne, ha minden lenne, de ugye ez álom!!!