Grafikusok, festőművészek, mérnökök, divattervezők, ill. bárki, aki alkot, miként rajzoltok, asztallapon vízszintesen vagy állványon függőlegeshez közeli módon, miért?

Ha hobbisták válasza is érdekel: attól függ. Van, amit vízszintesen az asztalon, van amit többé-kevésbé megdöntve. A méret is számít, minél nagyobb a lap/vászon, annál közelebb van a függőlegeshez a dőlésszög. Sokszor dolgozom akvarellel, azt ugye nem szerencsés nagyon megdönteni, mert lefolyik a festék. De pasztellel, akrillal szívesen dolgozom állványon.

Nincs jó helyem most, de majd ha lesz, olyan asztalt veszek rajzolni, aminek igény szerint dönthető a lapja, mert azt vettem észre, hogy sokkal jobban tudok úgy rajzolni (nem utolsó sorban a testtartásnak is jót tesz, hajlamos vagyok görnyedni).

kora harmincas vagyok :D

Mindig is alkottam, amióta először zsírkrétát kaptam LOL Ovis koromban egyszer anyukám egy iszonyú vastag kifestőt vett nekem, mert megunta, hogy párhetente újat vegyen, minden kiszanált irodai nyomtatott oldalt elkunyeráltam rajzolni, aztán ahogy felnőttem folyamatosan majdnem minden éppen divatos kreatív dolgot kipróbáltam a gyöngyállatkáktól a barátságkarkötőn át a dekupázsig. Mindig kézzel készített ajándékokat adtam a családtagjaimnak szülinapra és karácsonyra, plusz magamnak is készítettem ezt-azt (például néhány évente varrok magamnak kézzel egy új tolltartót, kismillió van, de ha rámjön a hoppáré, hogy varrni akarok, majdnem mindig tolltartó lesz belőle LOL). Amíg egyetemre jártam nem nagyon volt idő és hely, de amikor beütött a pandémia, megint nekikezdtem. Mivel most már tényleg majdnem naponta rajzolok vagy festek, egészen látványos a fejlődés. Ha érdekelnek a műveim, privátban megadom az instámat.

Hol így, hol úgy. Alapvetően hajlamos vagyok vízszintes asztalon fölé görnyedve rajzolni, ami nem egészséges.

Műszaki rajzolást tanultam előbb, érdekes módon az iskolában csak hagyományos iskolaasztalok voltak, tehát úgy oktattak minket. Majd munkahelyen találkoztam első alkalommal tervezőasztallal, amit egyesek akár teljesen függőlegesen is használtak, nagyon furcsa és kényelmetlen volt számomra. Idővel megszoktam, de nem lett a kedvencem. Számítógépes grafikát tanultam, abban dolgozom ezer éve, a hagyományos rajzolás, alkotás a hobbimmá vált. Ha a technika meghatározza, miként kell, ill. lehet, de még mindig asztalon kedvelek leginkább rajzolni, festegetni. Ha állványon szemmagasságnál lejjebb festek, rajzolok, nem akar ráállni a kezem, ha magasabban van, akkor zsibbad a kezem egy idő után. Mivel nincs igazán megtámasztva a karom, nem is érzem biztonsággal a vonalvezetést. Tanfolyamon voltam, de nem tudtak meggyőzni, hogy miért jobb állványon alkotni. Jó, nagy méretű kép esetén ok, de különben nem látom értelmét.

Kb mindenhogy. Suliban bakon és állványon a mérések miatt. Ugye megvannak az alapok, hogy mit hogyan tartunk, mérünk s visszük fel a lapra/felületre.

Amúgy meg mikor hogyan van kedvem vagy/és helyzettől függ.

Törökülés + rajztábla.

Itt úgyis van minimális dőlésszög, emellett a kéz megfelelő magasságban van, mint a zongoránál kb.

Asztalnál - jobban szeretem a zongora magasságot.

Van egy egyedi saját készítésű rajztáskám. Fa az egész, mappaként, táskaként, eszköztartóként funkcionál, emellett átalakítható rajztáblává, aminek dőlés szöge állítható.

(Erre lettek érdeklődők, jelenleg 4 db készül.)

A számítógép asztalomnál pedig billentyű tartó is egyedi, adott szögbe állítható. Gép előtti rajzolásra.

Meg van, hogy elhasalok ágyon vázlatolgatni egy kemény borítós könyvre rakva a lapot.

Nálam az alkotás mindig is életem része volt. Kezdetben csak a lap és ceruza, nah azóta meg rengeteg alapanyagot, technikát, eszközöket, gépeket ismertem meg rengeteg ágon.

Kevés az olyan alkotói ág, amihez ne lenne közöm és mohón habzsolom a tudást, infókat, elsajátítani valókat.

Nem tudok betelni velük.

32N

#7 Ezek szerint, te profi vagy? Ezt tanultad, ha jól értelmezem. Ezen a területen is dolgozol?

#6-os vagyok. Magam is rajzoltam, alkottam kiskorom óta, mindig életem része volt, ám egy ideje kiégtem. (persze, ebben egyéb magánéleti problémák is közrejátszanak) Neked volt már alkotói válságod? Miként élted meg, ill. túl?

Jómagam másképp fogalmazom ezt meg.

Az úgynevezett "személyiséget alkotó alapképességek rendszere" (ezt az idézőjeles dolgot tudod csekkolni táblázat vagy ábrák formájában neten - érdekes) számomra magasabb alap beállításokat dobott születésemkor. Adott skill-ek melyek szükségesek adott területekhez mint pl. rajz, szobrászat, néhány sport, könnyebben teljesítettem és teljesítem.

Erre jött rá további fejlesztés, tanulás ,informálódás, amik által lett a végeredmény. Az én lángomat pedig táplálja az alkotás iránti vágy és ezekkel kapcsolatos mohóságom, kíváncsiságom. Többet akarok tudni, elsajátítani.

Ugyan voltam művészetin, de az csak amolyan kezdeti löket volt más ágak megismerésében. Átmehettünk másik szakmákat tanítókhoz és be is szállhattunk, ha befejeztük saját szakunkon lévő kiadott feladatainkat.

Így adódott, hogy felfedeztem, mikhez van még érzékem, mint pl szobrászat.

Sok dolog elsőre ment/megy, ami meg nem max 2-3 próba vagy pár perc gyakorolgatással megvolt.

Nah az internet kora, terjedése és a felnőtt korba lépés mégtöbb lehetőséget kínált.

Simán pofátlanul, ám illedelmesen felkértem adott embereket, hogy had menjek hozzájuk bekukucskálni a szakmáikba vagy akár besegíteni, eltanulni dolgokat.

A fogtechnikusi dolgoktól, 3D modellezéstől a sírkőfaragóig, aranyművesig, minden ami picit is érdekelt vagy inspirált.

Átvettem adott alapanyagokat, technikákat, beruháztam eszközökre és gépekre, amikhez szükségem volt saját ötleteim kivitelezéséhez, ami éppen jött.

A net pedig ezüst tálcán kínálta szintén ezeket és ezek beszerzését.

Nem tudok betelni velük és csak csodálni tudom mindezt s mindazt, ami a világon van. Sokszor bőségzavarom van.

Sokszor saját magamat fárasztom le ezzel a hiperaktivitással. (S mint látható imádom ezt a hatalmas témát is.)

A kész dolgok pedig eladásra kerülnek.

Nem csinálok egyéni megrendelésre már semmit, kiidegelt, megfojtott a jelenség és gyökerek értetlensége. No és korlátozott volt.

A rajz alapja mindennek és a tervezési folyamat elengedhetetlen része. Jelenleg 6 tárgy van készülőben.

Adott volt, tanultam is és fogok is még. Annyi minden van még a világban, hogy 1-2ezer év se lenne elég rájuk.