Egyik írásom. Elolvasnád? Mi a véleményed?

Jéghideg ujjait rázárta a kilincsre, és lassan lenyomta. Az ajtó gond nélkül engedett, egy reccsenés sem hallatszott. Bedugta az elemlámpát a keletkezett résbe, és tovább tárta az ajtót, a fénycsóva pedig – most már akadály nélkül – az ágyra vetült. A matracon egy test körvonalait vélte látni - és pontosan ettől félt a legjobban.

A lámpát gyorsan a másik irányba fordította. Balról jobbra, ez az én módszerem, gondolta megkönnyebbülten.

Megfontoltan a szoba másik végébe világított, egyenesen egy elnyűtt fotelre, melybe bajosan lehetett volna beleülni a rádobált ruháktól. Néhány tiszta volt közülük, pár valószínűleg koszos, de egy dologban egyformák: mindegyik koromfekete. Nadrágok és pólók sötét kupaca.

A mellette álló szekrény fiókjai kihúzva mutatták tartalmukat; mindössze pár papírlap, és egy jobb napokat látott parfüm árválkodott bennük, tényleges tartalmuk a mellette álló bőröndben volt. Újabb fekete ruhák, pár fülbevaló. Néhány zokni.

Az íróasztalon két könyv, valószínűleg tankönyvek. Mikor közelebb tartotta az elemlámpát, látta, hogy az irodalom van legfelül. Verselemzés.

A fényt végigvitte a szemközti falon. Unalmas, fehér. Nem igazán illik a szoba lakójához. Ennek ellenére minden négyzetcentiméter falba görcsösen kapaszkodott, hátha talál valamit rajta. Valamit, ami miatt nem kell ránéznie az ágyra.

Ekkor léptek zaját hallotta maga mögül. Kipp-kopp, fel a lépcsőn. Két-három szobányi ideje volt, utána nyilván ebbe is benyit.

Szinte már megkönnyebbülten fordította a lámpát az ágy felé, és halk léptekkel közelebb ment. Ahogy sejtette: a matracon valaki feküdt.

Végigfuttatta a fényt a két vékony lábon, a mindent beterítő hosszú, sötét hajon, a keskeny vállakon. Az arcát hagyta a végére; a halott szempár kéken meredt rá, vádlón, mintha csak azt mondaná, hogy mindenről te tehetsz. A gyönyörű vonásokat eltorzította a fájdalom.

Nem bírta tovább nézni a lányt. Ijesztő volt, és egyben hihetetlenül szép. Az elemlámpa fénye még inkább kihangsúlyozta fehér bőre és fekete haja kontrasztját, telt ajkai szinte sikolyra nyíltak.

Anette is sikoltani akart. Megszorította a lámpát és az ajtó felé irányította, mely lassan, hang nélkül kitárult.

Természetesen csak részlet, de gondoltam megkérdezem, hogy egyáltalán tetszik-e valakinek, vagy dobjam a kukába. Nem írok valami jól, tudom, csak szeretem magam szórakoztatni vele. :)