Szabó Lőrinc, Semmiért egészen utolsó két sora mit jelent?

Azt látom és hallom e két sorból, a költő úgy gondolja, hogy ő majd olyat tud nyújtani a szerelmének, amely miatt a szerelme megbocsátja mindazt az önző, megalázó, kiszipolyozó viselkedését, amelyet iránta tanúsít.

Ezt olvasóként azonban nem biztos, hogy el tudjuk hinni, hiszen ez csak egy ígéret. A vers teljes ismeretében jómagam nem gondolnám, hogy ez realitást nyerhetne.

A költő nem bocsánatot kér, hiszen a vers egész folyamából láthatjuk, hogy egy nárcisztikus, önző, zsarnokkal állunk szemben. Ő úgymond egy távlati, szinte misztikus ígéretet tesz arra - amelyet tudva tudjuk, és ő maga is tudja, hogy nem tud beváltani, mert nem is lehet - hogy majd úgy viselkedik és olyan emberré válik, aminek következtében a szerelme megbocsátja az addig elkövetett összes "galád" tettét és becsmérlő szavait.

De ugye, ilyen nincs! Hiszen, ha valakit így kezelnek, mint ahogy a költő ebben a versében írja, a mai világban senki sem maradna mellette.

Ez a vers egyébként teljes mértékben kimeríti a gyönyörű szavak mögé rejtett "kizsákmányolás és zsarolás" tökéletes fogalmát.

Akik ebben a versben a szerelmet látják, nekik még nem volt részük megtapasztalni az igazi szerelmet. Abban van igazság, hogy a szerelem önző, és csak magunknak akarjuk a szerelmünk "tárgyát". De úgy, mint ahogy a költő írja, olyan mértékben és minőségben NINCS JOGUNK birtokolni a másikat. Pl: "Míg magadra gondolni mersz ... Addig énhozzám nincs közöd." ..."Ne élj, mikor nem akarom;"

A vers címválasztása egyébként ezt már előre mutatja.: Semmiért Egészen.

Az nem szerelem, hogy én kizárólag a férfiasságom adom (vagy még azt sem), a párom viszont adja fel, illetve nekem mindenét (a semmiért), a testét, a tudatát, az önazonosságát, az identitását, s ha kell, az életét.

Ha mint költeményt tekintjük ezt a verset, csodaszép. Ez elvitathatatlan. Azonban, ha mélyen belegondolunk, akkor már-már súrolja a brutalitás fogalmát.