A karmester tudása, egyénisége mennyire meghatározó egy zeneszám megszólaltatásában?

Már hogy a viharba ne érezné az eltérést. Aki nem ért a zenéhez, azt hiheti, az a mókus azért kapja a fizetést, hogy udvariatlanul háttal áll a hallgatóságnak és idétlenül kalimpál egy kis bottal.

A munkája a rendezőhöz hasonlítható. Megismerkedik a művel, kialakít egy saját koncepciót. Hogy mit akar kiemelni, milyen értelmezésben szeretné hallani. Ezt tanítja be a zenekarnak. Persze - ha csak nem öntörvényű akarnok, diktátor típus – akkor menet közben ez még alakulhat, a zenekar tagjai is támogathatják, javasolhatnak stb.

Mint a színház esetében vagy filmnél.

Az előadáson a jelenléte azért szükséges, mert kell egy ütemet adni, összefogni a sok-sok embert. És nem mindenki hall egyformán mindenkit, ezért IS segítség a vezénylés.

Ha olyasmire gondolsz, hogy egy beugró karmesterrel is készül felvétel, aki csak az adott előadáson van jelen, akkor nem lenne szabad jelentős eltérésnek lennie.

Persze két egyforma előadás nem létezik. Két felvétel soha nem lesz egyforma.

Mivel nem értek a zenéhez, ezért buta színházi (kitalált) példával jövök.

A rendező: Janikám, itt ennél a résznél nyomd meg azt, hogy ember. Én csak egy EMBER vagyok milliók közt.

B rendező: Janikám, itt ennél a résznél hangsúlyosan mond, hogy csak. Én CSAK egy ember vagyok milliók közt.

C rendező: Janikám, ezt a részt kihúzzuk.

Szóval nem tudom, érted e? Ha két teljesen független betanításról van szó, nagyon sok eltérés lehet (Arról nem is beszélve, hogy vannak olyan karmesterek, akik mindenek felett valónak érzik magukat, és annyira eltorzítják az eredetit, hogy rá sem lehet ismerni a műre).

De beugrásnál nem lehet(ne) olyan, hogy ha a betanítás szerint az ember szó a hangsúlyos, ám neki a csak szót kell megnyomni.

Abból könnyen káosz lehet.

Ez messze nem komolyzenei hangversenyen történt:

Egy operaházi énekes (tehát képzett zenész) poénból elvezényelte egy operettzenekarnak a Radetzky indulót, majd egy perc múlva ugyanaz a zenekar eljátszotta újra a karmester vezényletével. Érezhető volt a különbség, pedig nem hogy nem vagyok profi zenész, a hallásom jó esetben is csak közepes. Igaz, sűrűn, hosszabb idő átlagában 8-10 naponta járok komolyzenei élő eseményekre, főleg kamarazenére. (Természetesen békeidőben).

Természetesen van különbség. A zenekar a karmestert követi, az adja a "szinkronjelet" a zenéhez, határozza meg a ritmust, az ütemet, stb...

Mondjuk úgy, hogy a karmester teszi hozzá a zenéhez mindazt, amit a kotta nem tartalmaz.