A karmester az a pingvin, aki zenére tud integetni.
A zenemű elején ő jön be utolsónak, a többiek addig úgy ülnek, mint az orvosi váróban. Aztán amikor elkezd hadonászni, akkor a zenészek is hozzáfognak játszani. Ha jól sikerül a darabot előadni, akkor a végén a nézők tapsolnak, de csak a pingvin hajlong, mert azt hiszi, hogy övé a dicsőség. Ha jószívű, akkor -esetleg- kezet fog az elsőhegedűssel, és ha még mindig tapsolnak, akkor fölállítja a zenekart. (de az ajándék virágból nem ad senkinek) Ja, és az ő neve van a plakáton a legnagyobb betűkkel, és ő nyilatkozik a TV-nek is.
Szóval, nagy biznisz karmesternek lenni. ;)
Mondjuk ha egy zongoristát nézünk, akkor neki megvan a technikai alaptudása, és plusz a művészi előadása, amit még hozzátesz, tehát pl. ritmusváltások, dinamika, időzítés, stb., minden a megfelelő helyen.
A zenekarban a zenészek hozzák a technikai tudást, a karmester pedig a többit teszi hozzá, hogy a darab egységes műként hangozzon, ne úgy, ahogy mondjuk a zenészek külön-külön jónak gondolnák. Olyan, mintha a zenekar lenne a hangszer, amin a karmester játszik. Ezt persze előre begyakorolják, akár szóban is elmagyarázza a karmester, hogy itt most így, ott inkább úgy, az előadáson már csak emlékeztetőül, és a szinkronitás miatt segít a zenészeknek. Vagy akár, mert mondjuk reagál a közönség tetszésére, és valamit erősebben megnyom, hosszabbra nyújt, mondjuk darab végét, stb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!