Mi az őszinte véleményetek erről a "versféleségről"?

Ezerszer összetört, megragasztott váza

mi billeg az asztal szélén, a végét várva

Tudja mi jön, hisz nem az első eset

Hogy reménykedett, ám a törvény nem kegyelmezett

Ő eldőlt s menthetetlenül a mélybe esett

Zuhanás közben még eszében az álma

Hogy virágok közül a legszebbet ő kapja

Közeleg a talaj, elnémul minden

Hirtelen összetört vágyak hangja száll fel innen

Mi tudatja a világgal, ő már többé nincsen

Talán nem volt a legszebb festése neki

S alját a kezdettől egy kopás díszíti

Kit a ház ura is csak pénz híján vett

És ha vendég érkezett, hogy meg ne lássa, odébb tett

Hiányától most e ház mégis üresebb lett…

Nem mondom, hogy ez életem műve, de legalább leírja a mostani érzéseim.