Mitől lesz valaki művész? Mi különböztet meg egy szobrászt,fotóst,festőt,zenészt egy művésztől? Mi a művészet egyáltalán? Elég megfoghatatlannak érzem, de vannak akik gond nélkül megtudják állapítani, hogy mi a művészet.

11.

Először is: nem mondtam, hogy a fotózás "mennyire bonyolult". Azt pláne nem, hogy "olyan mint a festés".

Másodszor: egyszeri alkalommal a kezedbe nyomtak egy húdedrága fényképezőt és használtad, és innen már mindent tudsz róla. Ez igen! Nekem egyszer a kezembe nyomtak egy fizikakönyvet, és olyan jól lehetett lapozni, tehát a fizika nem bonyolult, mindent tudok már róla.

Harmadszor: Éppen azt fejtegettem, hogy nem attól lesz valami művészet, mert bonyolult. A bonyolultságnak semmi köze a művészethez. Tehát el sem olvastad, amit írtam, amire reagáltál, vagy funkcionális analfabéta vagy. Így azért elég nehéz ilyen komoly témákról eszmét cserélni, mint a művészet.

Negyedszer: eliszem, hogy neked tántoríthatatlan meggyőződésed van arról, hogy mi a művészet és azon ha fejre állok, se fogok változtatni. Azonban te nagyon kevered a dolgokat. A művészetnek van egy valamennyire precíz meghatározása, amit te nem veszel figyelembe, és egyre csak azt szajkózod, hogy neked az a művészet, ami neked szép, és ami bonyolult. Lehet valami szép, lehet valami összetett, de a szépség és az összetettség egy teljesen független tulajdonság a művészettől. Elmondhatod, mi az, ami számodra szép. Jobban értékelheted a bonyolultabb tevékenységeket az egyszerűbbeknél, ezzel nincs gond. Csak ne keverd bele ebbe az egészbe a művészetet! Tájékozódj, mielőtt kijelentéseket teszel arról, mi a művészet!

#11 Szupi! Ha ilyen jól megy, akkor odaadom Ljubitelt vagy a lyukkamerát oszt küldjed neki! ;)

Kevésbé genyázósra fordítva a szót, nagyon szép és jó dolog a digitális fényképezőgép automatikája, de marha könnyen becsapható. És itt meg is halt a fene nagy tudományod. Másrészt, ahhoz, hogy legalább iparosként megéljen, a FÉNYekről és a KÉPekről is tudnia kell egy-két dolgot a fény-kép-észnek.

Másrészt ott tévedtek ti - úgy látom többen is vagytok - hogy a fotográfia a valóság egy-az-egybeni leképezése. Ez maximum síkreprónál igaz (pl. egy katalógushoz megfotózok egy grafikát), minden másban már benne van a fotós látásmódja, döntése (miért abból a szögből, miért azt a pillanatot, miért azokkal a beállításokkal stb.). Érdekességképp: [link] És még az alkalmazott fotósok is sokszor merítenek műveszetekből. A művészeti fotográfiára sem föltétlenül jellemző, hogy a valóságot képezi le (bár vannak kifejezetten dokumentarista művek), az meg végképp nem, hogy a fotós agyatlanul nyomja az expó gombot (pl. van olyan, aki maga önti a kollódiumot vagy valamelyik fényképezőgép nélküli technikával dolgozik, pl. luminogram.... soroljak, még ilyeneket?)

Amúgy meg a kérdés jogos. Ha azt nézzük a Szixtusz-kápolna freskói megrendelésre készültek (ergo iparosmunka), ma pedig magas művészetnek tekintjük... Ha megfigyeled, sok esetben az elsőket jegyezzük (azokat, akik újat alkottak), mert a 120. dadaista költőre már a lőtéri kutya sem kíváncsi.

Hogy ki kit/mit tekint művésznek/művéshzetnek az kb. egyéni szociális probléma (lásd még az itt véleményüket kifejező emberek). Az, hogy mikor írhatod a neved után, hogy "művész" anélkül, hogy körbe lennél röhögve az megint egy teljesen más kérdés. (Fotóban pl. egyetemi képzés, gittegylet vagy bizonyos címek megszerzése: [link]

Bocsi a rengeteg fotós referenciáért, ebben vagyok jártas.

Ne keverjük már az esküvői fotós tudását azéval, aki név mindenhol! Abban is az a sok év. Vagy azok a divattervezők meg mesterfodrászok se művészek, akik ennek élnek és el se kerülheti valamelyik réteg éljenzése őket? Ha tényleg szinte felismerhetők a munkájukról, és mindig kimagasló már az elgondolás is?

Gyakorlatilag a kőművesed is teljes értékű művész, ha mondjuk egytől-egyig helyrerakja a színválasztásokkal és textúrahatárokkal kapcsolatos lakossági mellényúlásaidat úgy, hogy a végeredmény valami szemet gyönyörködtető belsőépítészeti egységet ad. És van olyan, aki erre egy darab papír nélkül képes, értve ezalatt a végzettséget is és a tervezőasztalit is.

És akkor még meg se említettük az "ahhoz képest" embereket. Aki mondjuk elkezd vlogolni, és kezdettől olyan érzékkel vág, hogy már ott tetten érhető a született művész. Még akkor is, ha a dolog háromnegyede inkább csak a becsületes rákockulásnak köszönhető. Vagy pornóban aki kezdettől hiteles, mint egy profi színész, és észre se veszed, hogy csomó-csomó dolgot csak azért csinál, hogy vigye a fejedet. Aztán amikor pl. nem akarja, hogy felismerjék, visszaáll a suta hétköznapi üzemmódjába, és volt-nincs varázs. Asszem Monroeról kering valami hasonló történet, és ez szinte definiálja, mi is a diva valójában.

Sokáig lehetne feszegetni. A befektetett erőfeszítés inkább csak a profitabilitással függ össze. Néha egy leépült homeless a hatszázas szókincsével sokkal jelentősebb összefüggéseket tár fel (vagy épp téged sarkall ebbe az irányba), mint bármelyik művészként aposztrofált nagy megfejtő.

Amennyire én látom, a nagyszerűség főleg ott kerül elő, ahol nem is akar senki nagyot alkotni. Azt hiszem, inkább ezek a "hajszolással utol sose érhető", esetleges pillanatok dolgoznal a háttérben, amik a rendszeres, tényleges belefeledkezés közben valahogy meg-megcsillantanak valami emberen túlit, és ez a munkákon is visszaköszön. Nevezheted múzsának, de ha mondjuk szeretnéd, hogy téged is megcsókoljon akkor inkább űzd ki a fejedből az egészet, és csak merülj bele abba, amit szeretsz létrehozni, és majd utólag kiderül, hogy vetült-e a megmagyarázhatatlan dolgok világából valami igazán érdekes az alkotásodba.