Lányok nektek bejon a versirás vagy ódivatú lett?

Szép vagy

Szép vagy még mindig, szép vagy nekem.

Tisztán látlak, ha becsukom a szemem.

Angyali mosolyod a legszebb mit adtál,

Nem tehetek róla, bennem maradtál.

Jöhet fagy, sötét, pokol és pusztulás,

Kínozhat bánat, a magamba fordulás.

Szívem konghat a halott, üres tértől,

Megfagyhat minden a deres hideg téltől.

Legyen minden s mindenki bántóm.

Nem kérek búcsút a melengető nyártól.

Téged viszont kérlek, akarlak galambom.

Rólad szép emlék, millió maradjon.

Elviselek mindent csak ölelj át bátran,

Ölelj kicsi rózsám úgy ahogy vártam.

Szép vagy még mindig. Szép vagy nekem.

Szeretni foglak, szép egyetlenem.

Nem lesz attól semmi sem ódivatú, mert már régóta létezik. Én inkább azt nevezem ódivatúnak, ami azért ment ki a divatból, mert tovább van fejlesztve, és nincsen szükség egy kezdetleges munkára.

Lásd; tévé, kamera, zene. A 100 évvel ezelőtti silány minőség azért ódivatú, mert lejárt az ideje.

A versnek viszont nem. Akárhogy is, de az érzések, amelyeket közvetítenek, az nem tud elavulni.

Az írás számomra a legeredetibb és a legmélyebb dolog, ami létezik.

Bántóa tél mint a hideg forradás

emlékünkben marad minden ordítás

télen vagy nyáron nemtudon:de elhagytál

azóta keresem lábnyomod-mi merre jár

imám és hitem hányszor lett kies

beltartalom a lényeg?!tiéd lehet ingyen

szomorú a fagyos szív-nincs mi felmelegít

fagyos zsemedbe szerettem bele-tudod az Istenít

elhúztad előttem a mézesmadzagot sokszor

erre adja a sírásra hajlamos szám az okot

sörényed mi szőke szívemnek az őre

bronzvörös tested örökre örökre

magányomban szívom a szájt mi szomorú

velünk marad örökké az "Asszonyi koszorú"