Mitől lesz jó egy történet?

Saját véleményem:

- Ha fantasy, ne legyen tele romantikus szállal, mert attól falra tudnék mászni.

- Ha romantikus, legyen lassú folyású és meghitt, ne "szerelem első látásra", hanem szép lassan, fokozatosan alakuljanak ki az érzelmek. És ez nyilvánuljon meg apró gesztusokban, érintésekben, mosolyokban és mozdulatokban.

- Stílusilag szeretem, ha az író teljes belátást enged a karakter gondolataiba és érzéseibe, és minél gördülékenyebben fogalmaz. Érződjön, hogy az író valóban ismeri az adott nézőpontkaraktert (itt mindig Linn Ullmann könyveit tudom felhozni)

- Szereplők terén a gyengéim a szomorú múltú férfi karakterek. Ugyanakkor ez nagyon klisés, sokszor eljátszott kártya.

- Nem szeretem a harcos amazonokat. Egy nő másképp is lehet erős, nem csak akkor, ha az összes férfit leveri maga körül, mellé meg még alacsony és törékeny, mint egy nádszál (ez is egy jó nagy klisé, vigyázz vele)

- Cselekményileg jó pont, ha a történet arconb#sz egy lapáttal. Kvázi akkora csavarok vannak benne, amire az utolsó pillanatig nem számítasz, és konkrétan 180 fokos fordulatot vesz miatta a sztori. Ezzel okosan kell bánni, mert könnyen el lehet rontani (ha pl. túl sok utalást teszel rá, az olvasó rájön, és nem fog akkorát ütni)

- Cselekményileg szintén jó pont, ha van több-kisebb mellékszál, és a végén kiderül, hogy minden összefügg mindennel, és kapunk egy hatalmas egész kört.

- Karakterileg minden karakternek legyen érthető motivációja, és érthessük meg ennek, illetve a viselkedésének a miértjét. Például adott egy gonosz karakter - miért gonosz? Biztos nem azért, mert "így született". Adj erre egy okot, egy célt, egy magyarázatot, amit az olvasó megérthet és ezáltal akár meg is szeretheti azt a bizonyos "gonosz" karaktert.

- Legyen benne karakterfejlődés. A főszereplő tanuljon meg valamilyen leckét a sztori végére, amiből tanul, ami által jobb emberré fejlődhet. Például ha adott X karakter, aki utálja a szerelmet, akkor a sztori végére jöjjön rá, hogy a szerelem igenis jó dolog, és boldoggá tesz.

- Szintén karakterileg legyen érthető a karakterek egymáshoz fűződő viszonya. X karakter ne azért utálja Y-t, mert "csak", mert történetileg kell egy rivális, hanem mert mondjuk Y karakter régen sokat bántotta őt. Vagy elvette előle a szerelmét. Vagy valami ilyesmi. A lényeg, hogy ennek is legyen érthető oka.

- Minden karakternek legyenek félelmei és vágyai. Ha a sztori arról szól, hogy X karaktered el akarja érni az álmát, akkor állítsd őt különböző akadályok elé, amiket meg kell oldania. Ez fokozza a cselekményt. Jó lehet, ha mondjuk a legnagyobb félelmét fordítod ellene, ami szintén megnehezíti őt, hogy elérje a célját. Bár ez is lehet baromi klisés, és lehet rosszul használni. Például fantasynál, ha a karaktered fél a pókoktól, ne dobd be őt egy óriáspók-verembe, ha a történet egyébként egy katonáról szól, aki meg akarja védeni a királyságát, mert a kettőnek lehet, hogy semmi köze nem lesz egymáshoz.

- A mellékszereplők se csak úgy legyenek és lógjanak a levegőben. Legyenek ők is kidolgozva, illetve, ha egyszer bedobsz egy mellékszereplőt, többször is felhasználhatod őt ahelyett, hogy a századikat mutatod be az olvasóknak.

- Kezdéshez vágj rögtön a közepébe. Nem baj, ha az olvasó először nem érti, mi folyik itt, ha jól írsz, akkor ki tudod bontani a sztorit úgy, hogy hamar megérthessük az előzményeket és a helyzetet.

Egyelőre ennyi jutott eszembe :D Bár mint fent említettem, ez csak az én meglátásom.

Ami szerintem mgé fontos lehet hogy az érzelmeket nagyon jól kell kifejezni.

Az elöttem válaszoló szépen kifejtette a dolgokat.

De én például kimondottan szeretem ha egy karakter belső vivódását is látjuk, tudjuk a külső szemlélők véleményét is.

És az is fontos szerintem hogy ezek szépen legyenek kidolgozva. Szóval mondjuk egy folyton boldog és viháncoló karakter nyílván sokkal mélyebben fogja megélni a szomorúság öt, sokkal látványosabb lesz a külső szemlélőknek is.

Ami még engem meg tud fogni, ha nem szó szerint írjuk le hogy igen ő maot be volt sz@rva, hanem pl leírjuk hogy hogyan viselkedett. Ez inkább akkor fontos amikor nem egy valós dologtól retteg, mint mondjuk egy pók, hanem inkább a belső gondolatától. Vagy attól hogy van egy titka, és annak a következményétől fél. Ami sokszor elmarad szerintem az hogy egy karakternek csak egy oldalát ismerjük meg. Vegyük megint a viháncoló, boldog embert. Nála csak ha csak a boldog és szomorú oldalát látjuk az nagyon kevés. Igaz hogy ellentéte egymásnak az érzések, mégsem csak ezeket érzi egy folyton boldog emberke.

Ami még jó, ha az író hagyja, ad időt annak hogy a szereplői csak beszélgessenek. Nem kell hogy a beszélgetés előrébb vigye a történetet, de általa jobban megismerjük a karaktert, a véleményét. Ezek a beszélgetések mélyülhetnek az idők alatt, de mindig maradjanak úgymond céltalanok. Épüljenek az ilyen alap igazságokra, vagy a környezetre.

#13 Például nálam karakterek kidolgozása az, amikor fogok egy word dokumentumot, és beleírok mindent az adott karakterről. Van egy saját karaktertervem, ami alapján írom az egészet, és ha meg van minden, tulajdonságok/viselkedés/testbeszéd/múltja/kinézete/stb. kismillió dolog, akkor mondhatom, hogy ki van dolgozva. Ez a főszereplőnél olyan 7-8 oldal, egy fontosabb mellékszereplőnél is 5-6. Írás közben pedig folyton meg van nyitva a doksi, hogy vissza tudjam keresni, mit is írtam a karakterről, és ne legyek hiteltelen. A legutóbbi főszereplőmhöz 3x írtam karaktertervet, mert a sztori érinti a gyerek-tini-felnőttkorát is, és ugye az emberek az idő során változnak.

De egy ilyen kidolgozás nem csak annyi, hogy felírom pl. hogy "Xy lámpalázas", hanem akkor szép hosszú mondatokban kifejtem, hogy "Xy lámpalázas volt, nem mert emberek előtt szerepelni, mert egyszer kicsi korában egy iskolai előadás során elfelejtette a szövegét, és a társai kinevették érte. Azóta akárhányszor színpadra lép, leblokkol, izzad a tenyere, sápadt lesz és remegnek az ajkai, és nem mer megszólalni. Már a gondolatától is ideges lesz."

Én sokáig azt hittem, hogy az ötlet, ami köré felépül, az a legfontosabb: pl. Dorian Gray vagy Benjamin Button.

De azért más is kell, mert hallottam már tök érdekes ötletekről azóta, és mégsem olvastam ki a könyvet vagy néztem meg a filmet, mert valahogy mégsem volt továbbgondolva eléggé, vagy talán túl kiszámítható volt, hogy mit lehet kihozni belőle, vagy nem tudom.