Miért lehet az, hogy ennyi év különbséggel hasonló témákról írnak a költők?

Mert emberből vannak és átszalad az agyukon ugyanaz a gondolatsor.

Vagy mégegyszerűbb, a régiek inspirálják az újakat, az újak a tiszteletükre írják.

Ha cinikus akarnék lenni, akkor visszakérdeznék, miért jönnek újra divatba nagyanyáink ruhái? Mert a mai tervezőknek nincsennek újabb ötletei.

Manapság nagyon kevés igazi költő, zeneszerző van. A mai világ nem kedvez a költészetnek

Egyébként utálom a költészetet. Egy kezemen meg tudnám számolni, hány vers tetszik. Elakadtam az anyám tyúkjánál.

A zenét szeretem. De csak a régieket.

Azért nem szereted a verseket mert nem tudod miről szólnak. Régen én sem értettem mit írnak a költőink, de aztán kaptam egy bizonyos beavatást a művészet jelentéséről és azóta megvilágosultan látom a verseket.

Amúgy Petőfi versei nem művésziek, csupán ügyesen, rímesre megírt mondókák.

Több oka is van, hogy nem szeretem a verseket. Először is nem tartják be a nyelvtani szabályokat. Másodszor Sokkal inkább az írója lelki állapotát tükrözi, mintsem a valóságot. De a festményekkel is úgy vagyok, hogy többet ér egy fénykép, mert az részletesebb és közelebb áll a valósághoz. A szobrászatban is látszik a tehetség például Michelangelo szobrain, a maiakon meg a tehetségtelenség, a kapkodás. Aztán mindent ráfognak a művészi szabadságra.

Mindenki szerint erősen kocka vagyok.

A természettudományok érdekelnek, de az irodalommal, művészetekkel a zenét kivéve hadilábon állok. Zenéből is csak a komolyzenét és a dallamos könnyűzenei számokat, egyes operett és musical számokat szeretem. A mai csupa ritmus semmi dallam típusú tam-tam zenét nem bírom, egyenesen idegesít. A mai zenéket pénzért, hírnévért írják, tömegigény szerint. A régi zeneszerzőkből meg csak úgy jött. Meg is látszik a különbség. Egyébként hegedülni tanultam, és színház zenekarban játszottam.

Talán már érted, miért írtam, hogy nincs saját ötletük a maiaknak. Meg a mai életmód sem kedvez a művészeteknek.

Ez a pénz világa és a legfontosabb művészet a reklámírás!

Igen, nagyon jól látod a dolgokat.

Nekem Debussy Clair de Lune című száma az amiben teljesen kibontakozik a művészet fogalma.

Akárhányszor meghallgathatom egymás után, mindig beleborzongok, annyira átadja a művész lelki fájdalmát.