Miert csak a 19. században, ill. a 20. század elején volt ilyen népszerű a klasszikus irodalom és költészet?

Annyi szórakozás volt ahol nem volt színház vagy opera.

Egyértelmű. Az emberek elsősorban nem azért olvastak, hogy művelődjenek, hanem kikapcsolódásként. Erre most itt van a Tv és a net. Viszont aki van olyan szerencsés, hogy a szülei rávezették az olvasás szeretetéra, az tudja, mekkora különbség van egy jó regény vagy egy 2-3 órás céltalan szörfözés közt a neten. Egész másként érzem magam, amikor mondjuk itt ragadok gyiken vagy Fb-on pörgetem a hírfolyamot, a végén úgy érzem magam, mint egy zombi és csak még magányosabbnak érzem magam. Egy jó regény felemel, akkor is, ha szomorú a vége. Mondjuk én jó regény alatt nem azt értem, hogy szép a borítója és nagy marketing van mögötte. A ma divatos regény formába öntött filmforgatókönyveket egyenesen utálom, amikor az író úgy szövi a cselekményt, hogy közben érződik, hogy élete nagy álma lenne, ha egyszer megfilmesítenék Hollywood-ban. Ilyen egyébként a Harry Potter is. Én olvastam Michael Ende Végtelen történetét, szóval van viszonyítási alapom. Ende regénye remekmű, remek filmet lehetne belőle készíteni, igazán kár, hogy az elkészült film nem lett méltó a könyvhöz.(Láttam is, de azt a filmet hagyjuk is, csak a lényeget hagyták ki a könyvből.) A jó könyveket egyébként onnan lehet megismerni, hogy nem lenne egyszerű megfilmesíteni. A Harry Potter eleve filmjelenetekből áll, tehát nem nehéz filmre vinni. Nincs bajom a jó filmekkel sem, de nagyon kevés jó film van sajnos. Szerintem még mindig sokkal több igazán értékes regény van, mint film.

A klasszikus irodalom és költészet mindig népszerű volt és marad is azok körében, akik erre tartanak igényt. Az, hogy változnak az ezzel kapcsolatos vélemények, változnak az alkotások, változnak az ízlések, betudható a változó időnek. Egy mai fiatal nyilván nem fog Whitman-t vagy Thomas Mann-t olvasni, mert az őt érő impulzusok ezt a lassú-dad stílust már réges-régen túlhaladták. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne is olvassanak ilyesmit. Egyet azonban tudomásul kell venni. Minden kornak voltak és lesznek klasszikusai. A kérdés az, hogy mikor, mennyi idő múlva mondják valamely szerzőre, hogy klasszikus. Ettől függetlenül léteznek "örök" klasszikusok, akik megismerése minden korban ajánlott lenne.