Mi a véleményetek a versemről?

Az áldozat dala

Jönnek közepébe a mágikus körnek

Fogadalmak, melyek szilánkokra törtek,

Kívánságok hogy éljenek, ölnek.

Tüzes vas bélyege, átka bőrnek,

És jönnek, csak jönnek.

Várok, míg elszunnyad értelmetlen átok,

Vörös virradásra, mit majd egyszer látok,

Szikla ormára, hová felállok,

Kapura, melyet szélesre tárok,

És várok, csak várok.

Szállnak képzeteim szemben a halálnak.

Sziréni énekük reményekkel áltat,

Múltam, jelenem vérszomjas állat,

Keserű árnyak mögöttem állnak.

És szállnak, csak szállnak.

Élnek sötétséget jövendölő fények,

Káosz lelkében az ítélkező lényeg,

Suttogása elhallgató szélnek,

Holdsugarak pusztulást remélnek,

És élnek, csak élnek.

Kérnek segítséget lágy mosolyú rémek,

Kacaghatok én is, ha közéjük lépek,

Keserű füstön szálló ígéret,

Ennyi vagyok csak, ím, ennyit érek,

És kérnek, csak kérnek.

Vérzek, míg álmaim vörös szemmel néznek,

Torkomat kaparja fényes, baljós érzet,

Sejtelmek, makacsok és merészek,

Csillagfényű veszély és balvégzet,

És vérzek, csak vérzek.

Halkan mártózom meg éj-siratódalban,

Keskenyösvény szunnyad rögösen, kihaltan,

Vár észrevétlen és láthatatlan,

És hívogatón, mikor meghaltam,

És halkan, csak halkan.