Mi a véleményetek a versemről?

A 4.5.6. versszak rímei telesen egyhangzásúak é-e...ez kicsit zavart..

És egy kicsit zavaros tartalmilag nekem is...

szerintem baromi jó!Nekem nagyon tetszett,tehetséges vagy!

Megengeded,hogy elmetsem magamnak külön?

Őszinte leszek, mint amatőr laikus verselemző:

1. Ritmus: nem szép. Sokszor megtörik a természetes ritmus a felsorolás miatt. Igazából nem túl dallamos, zeneiséget én nem tudtam felfedezni benne (persze nem is minden versnek kell, de a tied pont olyan, hogy el kéne képzelni a tájat, érzéseket, amihez nagy segítség lenne a zeneiség).

2. Versforma: 12,12,10,10,6 szótagos sorok, nekem bejön.

3. Tartalom: mint már említettem, csak aktív beleélés hatására érthető a vers. Ehhez viszont csak egy részről vannak benne elemek. Gyönyörű képek, csak éppen számomra egy kicsit sűrűek és sokszor erőltettek. A vers kevésbe epikus. Személy szerint sokszor veszítettem el a fonalat, és igazából nehéz összerakni a képet. Meg sokszor túl nominális. Ami tetszett viszont, hogy több oldalról bemutattad azt a bizonyos áldozati sorsot. Csak mondom, nehéz átérezni.

Kb. ennyi jutott eszembe hirtelen a versről. Egyébként szép vers, ilyen stílusban biztos nem tudnék írni.

meglehetős kis versezet. nem tökéletes, de amatőr költőtől vígan elmegy. ha jobban figyelnél a ritmusra, és megpróbálnál kicsit kevésbé zsúfolt képeket elénk tárni,...akkor egészen jó lenne.

ajánlanék neked egy honlapot, www.magyarero.hu,...ez a FUSZ( Független Újságíró Szövetség) honlapjának az irodalmi melléklete. szerintem ott szívesen fogadnának, és ha ott közölnéd a verseidet, sokat fejlődhetnél és sok jó barátot is szerezhetnél magadnak kedves Róza! nagyon jó kis közösség van ott irodalomkedvelőkből, és amatőr szerzőkből.

ha érdekelnek további dolgok a honlapról, szívesen segítek, írj privátban.

amf.hu <--- ez egy művészeti fórum (Amatőr Művészek Fóruma)

Oda írj, ott hozzá értő emberek is vannak.

Ennek a versnek vannak erősségei és gyengeségei is (ami nagy szó, mert általában borzalmas dilettáns klapanciákat szoktak feltölteni ide a gyk-re).

Ha komolyan veszed a versírást, egy szigorú kritikát, amilyen az enyém, elviselsz.

Először nézzük az egésznek a külső formáját. A forma tűrhető, kitaláltál egy szerkezetet, amihez sikerül tartani magad. A rímek közt vannak jók, meg vannak erőltetettek is. Sok helyen nagyon arra megy ki a játék, hogy a sor mindenáron rímeljen, még ha bután hangzik is. Ezeket valahogy ki kell küszöbölni a későbbiekben.

Vannak kísérletek arra, hogy ritmusa legyen, de ezt nem mindenhol sikerül tartani.

Most nézzük a képeket. Vannak jók is, de nagyon sok a képzavar. Pl. az utolsó versszak első két sora már-már Trakl-i szintet üt meg. Ismered Trakl-t? Az utolsó versszakban utána a színvonal kissé leül, mert az az állítmány, hogy "vár", banális. Ugye ami nem csinál semmit, csak ott figyel, arra lehet mondani, költőien, hogy "vár". A "vár" egy túl nyilvánvaló jolly joker a költészetben. De ha helyette lenne valami más, valami váratlanabb, amitől még egy utolsó gellert kap az egész történet, az érdekes lenne.

Az 1. versszak ezzel szemben olyan, hogy túl sok hatásos töredéket próbáltál egybeépíteni, de valahogy nem áll össze. A szilánkokra törő fogadalmakkal pl. az a helyzet, hogy elvileg menthető lenne (tehát nem okvetlenül képzavar), de a környezete ehhez gyenge. A "jönnek" az kb. olyan banális, mint a "vár". Valakik jönnek a mágikus körbe. A fogadalmak nem jöhetnek, mert fogadalmak nem szoktak "jönni". Valaki mások jönnek a mágikus körbe? OK, mondjuk odagyűlnek, hogy áldozatot mutassanak be, vagy megidézték őket, tudomisén, de akkor ezt valahogy tovább kéne mesélni. A "hogy éljenek, ölnek" egész jó, mert mindenkinek eszébe jut róla a "sie sterben, damit wir leben können" motívuma, de ehhez a "kívánságok" egy kissé furcsán kapcsolódik. A 'tüzes vas bélyege' ügyetlen, persze tüzes vas-bélyeg vagy ilyesmi az van. Hogy átka a bőrnek, azzal olvasóként fura viszonyban vagyok, mert tkp. tetszik az, ahogy a tüzes vasbélyeg után még visszatérünk a bőrre, hogy minél képszerűbb legyen, az "átka" is erős szó, de valahogy mégsem illik ide ez a szó. Persze ez csak magánvélemény.

A 2. versszakkal megint az a problémám, hogy túl sok benne a "várni". Mint mondtam, a várás egy olcsó jolly joker. Persze Ady is használta (várni, ha éjfélt stb.), van egy bizonyos hangulata a szónak, ami felhasználható, de valami mást is lehetne a helyébe rakni, valami érzést, vagy sejtelmet, vagy mittudomén. Vagy legalábbis kiegészíteni a várást ezzel. Különben az, hogy van vörös virradás is, meg kapu is, meg sziklaorom is, az tetszik, jól tudsz bemutatni valamit több nézetből is.

A 3. versszakban a múlt és a jelen mint "állat" szerintem nem nagyon illik össze, főleg úgy, hogy ezt semmi sem magyarázza tovább. Ha lenne emögött az azonosítás mögött valami gondolat, akkor elfogadható lenne, hogy miért is állat a múlt, de így, hogy ez nincs megindokolva, a levegőben lóg. A képzetek szemben a halállal szerencsétlen elképzelés, mert ugye megint "szállnak" a képzetek, ami kissé fantáziátlan, a képzet egy filozófiai terminus technikus, kilóg egy ilyen hangulatú versből, a halál pedig közhelyes.

Egyébként lehet, hogy lemondanék a helyedben a versszakok utolsó sorairól, illetve átszervezném valami kevésbé patetikus formára ezeket. Ugyanis ha a versben túl sok a holdfény, meg a halál, meg az árnyék stb., akkor egy ilyen ismételgetés kicsit túlzás, cukormáz. Élnek, élnek: az élet egy rettentő közhelyes szó, nagyon visszafogottan szabad adagolni, így párban szerintem nagyon patetikus.

A lágy mosolyú rémek közötti kacagás megint csak egész jó.

Szerintem egyelőre nem tudod jól összekapcsolni az elvont és kézzelfogható dolgokat. Pl. van a versben ítélkezés, lényeg meg ígéret, de valahogy kiugrik a füstök, holdfények, vér stb. közül. Ez talán azért is van, mert a sok sejtelmes érzés, beszéd, gondolat, közlés, kérés, kérdés stb. közben elég kevés a mozgás. Bár alapvetően itt egy történetről van szó - brutális eseményekről is - nem sikerül az egészet dinamizálni, nagyon állóképszerű marad minden szellősusogás ellenére.

Röviden:

1. Kevésbé kellene mindent alárendelni annak a szempontnak, hogy jók legyenek a rímek.

2. Kerülni kell a közhelyeket és elnagyolt szavakat (vár, élet, lélek, meghaltam, száll, jön)

3. Az ismétlés veszélyes fegyver, visszafelé is elsülhet, komoly, súlyos hatás helyett komikus hatást keltve.

4. Ha sok jó ötleted van, ne próbáld mindet egy versszakba tömni, jó lesz félretenni más versek számára. Aki ír, az rengeteg verset és verstöredéket farag, és ezeket újra- és újrafeldolgozza. Úgyhogy ne sajnáld a beépítetlen ötleteket.

5. Ki kellene dolgozni az elvont és kézzelfogható dolgok közti kapcsolódási lehetőségeket.

6. Ha történetet mesélsz, legyen benne több mozgás.

Amúgy szerintem van erő abban, amit csinálsz, nem tudom, mióta verselsz, ha nemrég kezdted, akkor ez kifejezetten jó is, olvass sok jó verset, figyeld a saját verseidet kritikusan, keress hozzáértőket (költőt, kritikust) és hallgasd meg a véleményüket, és tudatosan fejleszd tovább a költészetedet, még lehet belőle valami, amit írsz, az nem a szokásos bűnrossz dilettáns költészet, még ha vannak is hibái.

PS. Nem hatott rád véletlenül az ifjú Hitler költészete?

"Ich gehe manchmal in rauhen Nächten

Zur Wotanseiche in den stillen Hain,

Mit dunklen Mächten einen Bund zu flechten -

Die Runen zaubert mir der Mondenschein." stb. :))))