Mi a véleményetek a versemről?

Az első hozzászólónak igaza van. Nekem az a véleményem, hogy aki szeretne verset írni művészi jelleggel, az előbb olvasson sok verset, ismerje meg a verstant, és utána próbálkozzon.

Ha neked is ez a célod, akkor az első picit lépést megtetted, de még sokat kell fejlődnöd.

Ja és még valami, ne a kortársakból tanulj, mert ők is már a legtöbben, tisztelet a kivételnek, a szabad vers űzői.

Nem csatlakozom az előzőkhöz, nekem tetszik a versed. Fiatal korodhoz képest elég jól látod a szexuális problémát, a lelketlenséget, a durvaságot az emberek között, akik úgy-e szeretik egymást. Jól látod az idős kor jellemzőit, benne a "szelidíthető" -t, azaz, az idősek bölcsességét, megnyugvását.

Szerintem van jó esélyed a dolgok felismerése és szavakba formálása terén, ne fogd vissza magad, írjál. Van sok amatőr költők lapja meg egyéb műkedvelő irdalom a neten, vagy önálló lapot is nyithatsz. Szerintem ez utóbbit kellene tenned. Ha egy-egy új verset vagy bármit megjelentetsz a lapodon, itt vagy más láncon értesítheted róla a baráti körödet, vagy esetleg engem.

Van hozzá bizonyos érzéked... az utolsó versszak kifejezetten jó. Persze ettől remekmű nem lesz. Ha nem hagyod abba (szerintem ne tedd) én megnéznélek 10 év múlva. Ha akkor is ez lesz az egyetlen vagy a legjobb felmutatható műved, akkor előttem mint költő megbuktál. Ha tudsz mutatni mást is, többet-jobbat, akkor nem. Most semmiképp nem írnálak el.

Verstanilag: ami nem megy (forma, rím stb.) azt nem kell erőltetni. Egy vers mindig jobb rím nélkül, mint vacak, egymásra hányt rímekkel. Mondjuk későbbi önkifejezésük szempontjából minden szabadversírónak jót tett, hogy először hagyományosabb formákat használt, tehát később ismert szabályokat rúgott fel. Próbálgass. És olvass sokat, klasszikusakat is. Meg kortársat is, mert ha úgy a 20. század első felében alkotott az utolsó, akit ismersz, akkor csak egy leszel a sok tehetségből, akik régimódiságuk miatt nem érdekelnek semmit. Aztán ki tudja... lehet, hogy érdemesebb megmaradni a novellánál? Engem mindenesetre érdekelne a folytatás.

Sok szerencsét kíván

egy amatőr költő, aki lassan 10 éve kezdte a dolgot (és akinek első verse fikarcnyival sem volt jobb)

Nos! A legfontosabb azaz az őszinteség üt benne! Ez a vers lényege! az ide feltett negédes vers-nyalókák között végre egy éretlen DE GYÜMÖLCS!!!!!! :) és nem nyalóka!

Formát tanuljál és akkor azt ráeresztve erre a közvetlenségre, valóban költő lehet belőled!

Hajrá és sok sikert!

Saját hasonló szösszenetemet tisztelettel küldöm neked!

Izé

Sötét szememre folyt a sötét.

Egyedül voltam és vártam.

Tisztára vakartam a szobát,

Felvágtam némi süteményt;

Hogy jössz oszt’ eszel,

Hogy jössz és elmész.

persze hogy! nem így történt.

Nem csörögtél rá a csöndre.

Egy ideig hülyén ácsorogtam.

Hogy a padlón vagy a plafonon,

Az talán mindegy. Zümmögött

Egy legyecske. Az zavart.

Találomra leroskadtam

Valamelyik bútorra röhögve

-fotel? asztal? ágy?

rohadjon el a vágy!-

Ilyeneket hörögtem sokáig és

Elképzeltem, hogy belém rúgsz.

Megnyugodtam végre, hisz

Az égben minden szín kékül,

És ott van az én gyerekszobám.

Azt is beláttam, mint a villám,

Hogy a tombolásban nincs

Arány. Csak fekete érzék.

Na belőled se gömbölyödik már emlék!

Hazudtuk mi azt a tetszést egymásnak.

Erre jutottam: Remélem szar az estéd!

Majd jött a fönn írt sötét, a fönn írt

Szememre, és már nem akadtam meg

Rajtad. Elaludtam, hozzád képest;

Feltételezem, hogy örökre.

Jók a versek. Alkossatok még! De van itt valami réges régi üzenet: "Ha nem tudsz mást, mint eldalolni, saját fájdalmad örömed, nincs rád szüksége a világnak, ezért a szent fát félretedd."

DE azért ne tegyétek félre. Majd jönnek igazi, komoly témák is. Csak őszintén mindent!