Mit a véleményed a költeményről?

Róla

Kisebb korom nehéz lélekkel töltöttem,

sokszor sírtam és nevettem.

Sírtam mert nem találtam őt,

nem tudtam, hogy hol találom a hazavezetőt.

Nevettem hogy miért is sírok én?

mért síratom hát?

hisz tudom nagyon jól, hogy elfelejtett talán.

"Dehogy felejtett el !",szólt édesanyám, és a rokonok

fájó szívvel nézték mikor és miképp duzzogok.

Nőttem és cseperedtem.

Nem felejtett el, és az idők során erre énis rájöttem.

Megtanultam kezelni a dolgokat,

megtanultam feledni a gondokat,

új szobába lépni,új mondatot kezdeni,

és a kezemet másnak szívvel nyújtani.

De eddigi életemből kimaradt egy ember,

ki után a szívem vagy százat ver.

Meglátom,odaszaladok,átkarolom, puszilom,

és ragyogó szemekkel látom, hogy ő is várt nagyon.

Mai napig sem értem, mért így döntött?!

Mért nem velem törődött?!

Mért nem jött hozzám többet, és mért nem adott nekem emlékezetesebbet?!

Nem kell nekem pénz,se játékok,se ajándék!

Nekem az kell hogy csak velem törődjék!

Hogy szerssen engem,és ne csak alkalomként,

Minden héten hívjon és akkor is jöjjön,amikor nem várnám!

Adjon nekem olyat amit soha nem felejtek el,

egy szép emléket, vagy egy képet, mely mindig emlékeztet.

Emlékeztet arra ami már elmúlt de szép volt, elfelejthetetlen.