Ha elolvasod a verset, mit gondolsz az írójárol?

Gyorsan őszre váltott a tavasz.

Jöttél felém szép tavaszom,

De jobbrol egy hang kiabál nagyon.

Kisfiúcska még, nem neked való,

Látványod mégis szívemig hatoló.

Érzem testem lassan rügyezni kezd,

Csak a tavasz hatása lehet ez.

Rózsaszínbe vált a nagy feketeség,

Mit előtted láttam s éltem rég.

Rózsaszín volt minden, főleg a neved,

A tűzbe is bementem volna teérted.

Boldogan teltek veled napjaim,

hálásan öleltek karjaim.

Neked köszönhetem hogy virágzom megint,

Nem győzlek csókolni hogy elhidd.

De megszólal valami rikácsolós hang,

"Jáni gyere á székem lejjebb rágd!"

Tüstént ott teremtél, mintha királynőd volna,

Szívembe hasított úgy mint még soha.

Remegni kezdett testem lelkem szívem,

Mi ez az érzes? Nem ez kell nekem!

Szóltam lágyan kellemesen,

Gyere vissza hozzám szerelmesem.

Jöttél, s ígértél nekem fűt fát,

De azon nyomban tovaillantál.

Nem értem mi ez furcsa téboly ma,

Egyre csak mondják neked NANA!

-Neked egy húszéves kell fiam!

Cseréld le hamar mert ez már nyanya!

Ez csak kifoszt téged földi javaidból,

Ennek csak pénz kell, gyorsan, papírból!-

Hittél nekik vagy sem, nem tudom,

Úgy érzem nálad én már lassan elbukom.

Nem értem mi ez a cirkusz körülöttünk,

Azt látom ugyanez lesz belül miközöttünk.

Elcsavarják fejed, de te csak ígérgetsz:

-Nem hagylak el Édes, hisz csak téged szeretlek.-

Hittem is meg nem is, talán áltatsz engem?!

Erre nagy meglepetésre megkérted a kezem.

Egy szép májusi napon, fehérbe öltöztem,

Szívedbe én már örökre beköltöztem.

Édesgyümölcs ajándékom, mit szívem alatt hordtam,

Sír kiabál rúgkapál, de lásd be ez a dolga.

Szorgalmasan építettük közös kicsi várunk,

Egésznap csak sürgünk forgunk ameddig csak látunk.

Megfáradt a testünk lelkünk, már azt sem tudjuk kik vagyunk,

Távolodunk egymástól, de egy ágyban még itt vagyunk.

Úgy érzem már nem sokáig ölelhetlek én át,

Jösz felém a szobába, de könnyűszerrel lépsz át.

Nem beszélsz már hozzám és én sem szólhatok,

Testem kihül érzem, tovaszáll sóhajom.

Régóta csak reménykedek, várjam e a tavaszt,

Hullanak a leveleim, nem találok vigaszt.

Megbarnult a rózsaszín táj, fázni kezdett szivem,

Érzem lassan eljön a tél, zord idő lesz itt benn.

Varjú kering körülötted szép tavaszi napsugár,

Soha soha ne érezd, ami nekem nagyon fáj!