Mit gondoltok erről a bizarr pár sorról amit leírtam?

Nem nevezem versnek. Semmi struktúrája nincs. Van ahol van rím, van ahol nincs. Még szerintem prózaversnek sem megy el.

DE . Mit gondoltok a .. mondanivalójáról? Mi jön le nektek belőle? +szerintetek hány éves lehetek?

A lélek bénulása

Mikor eljön a nap, mind szeretni fognak

Tiszavirág életű érzelmekkel sápítoznak

S egyszer értem sírnak, rínak..

De legalább egy napig szeretni fognak.

Valójában semmi más

nem adna megnyugvást

Mint az, hogy a halál édes ölelésében

szendereghetnék mint a magzat anyja méhében

Az örök, lágy, és hideg feketeség

Mi belepné azt mi voltam s vagyok

Lesz a legfennségesebb érzés e világon

Mit valaha is kapok.

A leírhatatlanul drága elképzelés, miszerint

Nem kell többé magammal élnem,

Ugyanakkor szomorúvá tesz engem.

Miszerint feladom, és a valóságom eltűnik

Világom elhervad, és apró viasznyúlványaim, melyek egykor gyertyák voltak végleg kialszanak.

S a haldokló láng utolsó, elhaló szusszanása, a füst, lelkem utolsó forrása.

Vajon mit suttog? Senki sem tudja

Maga a viaszgyöngy sem mely éppen csak kibuggyant

Ő csak azt tudja, hiába halott ő

A világon nyomot hagyni a fő.

És én itt vagyok.

Fürdőzöm a csontig hatoló, mardosó érzelmekben, melyek mint tűk ragadnak bele húsomba, és többé nem eresztenek.

Lehunytam szemem, s a kádból medence lett

A tűkből dárdák

S belőlem

Én csak semmi lettem.

Bőröm szétfoszlot a dárdák élein

elfújta a szél mint hamvaim.

Húsom elrohadt, a dögök fölették

A véres cafatokat mindenfelé szétvitték

Vérem kifolyt, ereim derűs nedve,

rózsákat színez isten kertjébe

Fennséges csontecsettel árasztja a színt;

Mi egyszer volt csontjaimnak vére.

S lelkem, legalábbis ami maradt belőle

Raboskodik a medence alján ,

Legszivesebben eljőne.

De a zsibongó félelem, mely elfolyt vérében és szétmálott ereiben csörgedezik nem engedi

Fél hogy elveszti a reményt miszerint,

Kar és lábak nélkül is lehet futni, szállni, élni.

Talán igaza van.

De lélek nélkül nem lehet létezni