Mit gondoltok erről a bizarr pár sorról amit leírtam?
Nem nevezem versnek. Semmi struktúrája nincs. Van ahol van rím, van ahol nincs. Még szerintem prózaversnek sem megy el.
DE . Mit gondoltok a .. mondanivalójáról? Mi jön le nektek belőle? +szerintetek hány éves lehetek?
A lélek bénulása
Mikor eljön a nap, mind szeretni fognak
Tiszavirág életű érzelmekkel sápítoznak
S egyszer értem sírnak, rínak..
De legalább egy napig szeretni fognak.
Valójában semmi más
nem adna megnyugvást
Mint az, hogy a halál édes ölelésében
szendereghetnék mint a magzat anyja méhében
Az örök, lágy, és hideg feketeség
Mi belepné azt mi voltam s vagyok
Lesz a legfennségesebb érzés e világon
Mit valaha is kapok.
A leírhatatlanul drága elképzelés, miszerint
Nem kell többé magammal élnem,
Ugyanakkor szomorúvá tesz engem.
Miszerint feladom, és a valóságom eltűnik
Világom elhervad, és apró viasznyúlványaim, melyek egykor gyertyák voltak végleg kialszanak.
S a haldokló láng utolsó, elhaló szusszanása, a füst, lelkem utolsó forrása.
Vajon mit suttog? Senki sem tudja
Maga a viaszgyöngy sem mely éppen csak kibuggyant
Ő csak azt tudja, hiába halott ő
A világon nyomot hagyni a fő.
És én itt vagyok.
Fürdőzöm a csontig hatoló, mardosó érzelmekben, melyek mint tűk ragadnak bele húsomba, és többé nem eresztenek.
Lehunytam szemem, s a kádból medence lett
A tűkből dárdák
S belőlem
Én csak semmi lettem.
Bőröm szétfoszlot a dárdák élein
elfújta a szél mint hamvaim.
Húsom elrohadt, a dögök fölették
A véres cafatokat mindenfelé szétvitték
Vérem kifolyt, ereim derűs nedve,
rózsákat színez isten kertjébe
Fennséges csontecsettel árasztja a színt;
Mi egyszer volt csontjaimnak vére.
S lelkem, legalábbis ami maradt belőle
Raboskodik a medence alján ,
Legszivesebben eljőne.
De a zsibongó félelem, mely elfolyt vérében és szétmálott ereiben csörgedezik nem engedi
Fél hogy elveszti a reményt miszerint,
Kar és lábak nélkül is lehet futni, szállni, élni.
Talán igaza van.
De lélek nélkül nem lehet létezni
Hát elég szenvedéses, és fájdalmas, amit írtál. Bizarrnak nem bizarr, mert mások fejében is forogtak hasonló gondolatok, csak a különbség az, hogy ők közvetíteni tudták, hogy mit éreznek. Íme:
"Talán eltűnök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.
Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstön száritottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.
Korán vájta belém fogát
a vágy, mely idegenbe tévedt.
Most rezge megbánás fog át:
várhattam volna még tiz évet.
Dacból se fogtam föl soha
értelmét az anyai szónak.
Majd árva lettem, mostoha
s kiröhögtem az oktatómat.
Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek."
No, majd ha valami hasonlóképpen tudod kifejezni magadat, akkor próbálkozz a versírással, most pedig szerintem menj aludni, pihend ki magad.
Gondolom az ember nem csak várással tud ilyen verseket írni. Gyakorolni is kell, nem?
Köszönöm melleslegy nagyon szép.
Pihendd ki magad te is.
Tiszteletteljesen ellent kell mondjak a veleményednek.
Semmi problémát nem látok a gyik ilyesfajta felhasználásában.
Próbáltam nagyon beleképzelni magam, hogy ez egy Vad fruttik szám. Mint a Darabokban. Vagy egy Hiperkarmás Robi bejárt és megszenvedett útja és zeneszövege. De egyáltalán nem jött át. Szenvedős,alaposan ecsetelt, de untatott.
Ezt nézd:
"bárcsak lennék állat
orrszarvúbogár
ami gombostűre tűzve
megváltásra vár
álmomban kaszát nyeltem
az bennem aratott
puszta tarló rőt színekkel
kévék közt húscafatok
éjt állott víz a polcon
lépek, leverem
meztelenül hajózom
üvegszilánktengeren
darabokban
ameddig kezedet szorítom
világunk még közös
te hol kezdődsz, én hol végződöm?
az összes kontúr oly ködös
a konyhában boncol a bánat,
pislákol a neon
szétnyitott mellkassal fekszem
hanyatt a kockás abroszon
darabokban"
Az ilyen kemény fajsúlyos szőveget nem lehet rímekbe szedni ahogy tetted,mert komikus lesz.
Ne haragudj.
Érdekes a vers amit leírtál, nem haragszom.
Lehet valóbam nem illenek a rímek egy ilyesfajta kontextusba, de ki tudja.
Mindenesetre én tényleg így érzem magam. Mintha egy szempillantás alatt amíg megpihentem, hirtelen szét lettem volna szaggatva, és mintha megszűntem volna. Valami ilyesmi.
Köszi szépen a véleményed.
Köszi xD. 5 éve tart már szóval én nem mondanám jövő-menőnek.
Nem József Attilát hanem Stephen Kinget olvastam mellé mellesleg. De majdnem.
A téma mindenképpen jó, aktuális, kicsit szürrealista, naturista képek villannak fel benne.
Ahogyan Polner Zoltán mondta egyszer a vers attól vers, mert karakterisztikája van.
Ahogyan elkezdted, úgy is kellene folytatni, - négysorosan.
Javaslom egy váz készítését a mondanivalóval, (mint a fenyőfa) és teleaggatni mindenféle metaforával, rímmel képekkel, így lesz vers, illetve a fenyőfából karácsonyfa.
Nem szégyen a szinonima szótárt, illetve a rímkeresőt használni!
Összefoglalva:
a téma jó (kissé toposz-szagú), a ritmikát és a küllemet kívánatos javítani!
Üdv.!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!