Miért baj, ha nem akarom megkeresztelni a gyerekemet?

,,Durva, hogy egyesek képesek olyan istenben hinni, aki csak azért nem fogad be valakit a mennybe, mert azt nem locsolta meg kiskorában egy pap."

Most már kicsit változott a katolikus egyház álláspontja is ezzel kapcsolatban. Gondolom, őket is zavarta ez a dolog, ezért bevezették a vágykeresztség fogalmát, keressen rá, akit érdekel. Azt ugye nem lehet kimondani, hogy tévedtünk, szóval a fogalmakat kell átdefiniálni :-)

Szerintem egyáltalán nem baj, sőt inkább becsülendő, hogy nem akarsz részt venni hagyományból egy olyan szertartásban, amit nem is gondolsz komolyan. Sokan bármiféle hit nélkül kereszteltetik meg a gyereküket csak azért, mert ez a szokás, vagy mert egyes családtagok elvárják, és én ezt nagyon nagy tiszteletlenségnek tartom, mivel a keresztség egy komoly fogadalomtétel, nem egy házibuli. Az én szüleim elvileg hívők, de nem igazán látszik az életvitelükön, templomba se járnak, meg semmi ilyesmi, ennek ellenére megkereszteltettek, vagyis megfogadták, hogy hívőként fognak nevelni. Hát nem igazán úgy neveltek. A "keresztanyám" pedig ateista, sose volt vallásos, csak azért ő lett a keresztanyám, mert anyukám legjobb barátnője volt akkoriban, amikor megszülettem. Nem is értem, hogy vállalhatta el ateistaként a keresztszülői feladatokat, természetesen ő se teljesítette őket. A keresztszülőség nála abból állt, hogy gyerekkoromban mindig küldött nekem szülinapi ajándékokat, amikért amúgy hálás vagyok, csak épp nem ezt jelenti keresztszülőnek lenni.

"Mindenki olyan maradi és csőlátású, csak azt hiszik el, amit a papok tanítanak nekik és a szüleik irányítják őket még felnőttként is."

Ezzel viszont nem értek egyet, mármint szerintem ez egyáltalán nem attól függ, hogy meg van-e keresztelve a gyerek vagy nincs, hanem attól, hogy hogyan neveled, milyen példát mutatsz és mit tanítasz meg neki. A keresztséggel nem lehet korlátozni senkit, de a neveléssel igen. Hívő módon is lehet úgy nevelni egy gyereket, hogy ne legyen beszűkült a gondolkodása. Én megkereszteltettem az enyémeket, úgy is nevelem őket, ahogy megígértem a keresztelőn, viszont ennek ellenére nem tilos más dolgok iránt érdeklődniük, sőt örülök neki, ha különféle nézőpontokat megismernek, mert így sokkal nyitottabbak és intelligensebbek lesznek, mint akiket csak egyfelé terelgetnek.

De még egyszer hangsúlyozom, hogy ha nem értesz egyet azzal a fogadalomtétellel, ami a keresztséggel jár, és úgy érzed, nem akarnád vagy nem tudnád teljesíteni, akkor egyáltalán nem baj, hogy nem keresztelteted meg a gyerekedet. Az enyém csak egy lehetséges hozzáállás a sok milliárd közül.

Nem kell vitatkozni, mert a szülők hozzájárulása szükséges a kereszteléshez.

Így a nagyszülők, nem vihetik el..."titokban".

De szerintem nem is tennék...

Szóval ha jól értem, a kérdezőnek az a problémája, hogy a keresztséggel együtt meg kell fogadni, hogy katolikus hitben neveli és nevelteti a gyereket. Ezt nem tudná tartani, és ezért nem akarja a keresztséget. Kérdező ez dicséretesen becsületes hozzáállás!

A legtöbb szülő, aki megkeresztelteti a gyerekét, csak egy házibulit akar a családnak. Csöppet sem nem érdekli a teológiai tartalom, vagy éppen a hitben neveltetés fogadalma.

Kérdező viszont gondolkozz a vallásos nagyszülők fejével: Szóval abban hisznek, hogy van egy pár évtizedes földi élet, utána az örökkévalóság. Az ő szempontukból a legjobbat akarják azzal, hogy megkereszteltetnék és hitben nevelnék a gyereket! De végső soron nem az ő döntésük, hanem a tied meg a párodé. Remélem békésen meg tudjátok oldani a dolgot!