Egy pici nemzeti érzelem sincs bennem. Ez mennyire gyakori?

Értem mit akarsz azzal mondani, hogy " sokkal békésebb lenne a világ" csak ez nem így működik.

1, Nem lenne békésebb. Semennyivel sem. Ha nem ez, akkor más ok lesz a harcra. Ilyen az ember. Ilyen az élet.

2, Attól mert benned nincs, nehogy azt hidd, hogy meg tudsz szabadulni tőle. Mindenki tartozik valahová, mindenki született valahová. Ez nem lemosható.

Vagy aki vagy, leszel aki leszel. Ám a földön mindig lesz egy skatulya ahová bedugnak. Ha nem nemzet szerint, akkor nemzetiségét megtagadó, meg nem élő, el nem viselő, semmi ember skatulya. Vagy bármi más.

Minden emberről elvárható, hogy minden más nemzetet tisztelve legyen büszke a sajátjára. Ehhez csak józan ész kell és semmi más. De az viszont nem elég, ha csak neked van, kell a másik részről is, mert ha nem, akkor jön a harc.

Ugyanígy vagyok, de te vagy az első olyan akitől ezt látom magamon kívül.

Még a legelvontabb ismerőseim is éreznek valamilyen nemzeti tudatot, betartanak valamennyi tradíciót, ünnepet, amit nem tudok hova tenni, mert én semmi értelmét nem látom, sőt, sok esetben károsnak mondanám ezeket.

Talán egyáltalán érzelem nincs benned, mint olyan. Bár akkor mit érdekelne, hogy "mennyire gyakori" az érzelemmentesség "nemzeti" fajtája, ugye. Szóval, sántít. Eleve magyarul írsz, magyar oldalra, nem eszperantóul, eszperantó helyre.

Persze, az is lehet, hogy valóban nemzeteken kívüli vagy, anyád svéd-arab, apád Angliában élő paki- portugál gyarmatról néger gyereke, te meg Mo-on születtél véletlenül. És nyilvánvaló, hogy ilyen összezagyvált helyzetben semminek nem érezheted magad.