Miért olyan nehéz egyes embereknek a “ba, be, ban, ben”-t megtanulni?

"És képes vagyok a telefonon elgépelésekre"

Az elgépelés nem azonos a helyesírási hibával.

Nem gépeled el a muszáj-t muszály-nak, az egyik-et eggyik-nek vagy a különböző-t külömböző-nek.

Telefonra, tabletre, sietésre azok szokták fogni a helyesírási hibákat (és nem az elgépelést, melléütést, autocorrect-et), akik maguknak sem ismerik el, hogy hiányosságaik vannak e téren.

Való igaz, hogy vannak részképesség-zavarral élők, de ők következetesen hibáznak és nem random írnak össze-vissza és nem ők vannak többségben.

Szerintem is az olvasás hiányára vezethető vissza a dolog.

#10. Akkor úgy látszik az emberek zöme tájszólásos?

Mert ahogy észreveszem, elég sokan nem tudják helyen használni írásban a helyhatározói ragokat.

A tájszólással pedig azért sem érdemes megmagyarázni, mert az egész országban tájegységtől függetlenül minden diák az irodalmi magyart tanulja, más kérdés, hogy a beszédben másképp ejtik. Tudtommal nincs külön irodalom könyv a szögedieknek, amiben az ő jellegzetes kiejtésük szerint van leírva a versgyűjtemény.

Szoktam mondani én is hogy "gyütt", meg "vót", de nem így írom le.

A -ba, -be, -ban, -ben ragoknak jelentésbeli különbsége van, ezért szégyen rendszeresen rosszul használni, és hiába a sok magyarázkodás, a műveltebb emberek igen is tudják használni.

ma 23:30

El. Mi a probléma?

"Akkor úgy látszik az emberek zöme tájszólásos?"

Természetesen. Ahány ember, annyi nyelvváltozat.

"nekem is agyvérzésem tud attól lenni, amikor az önjelölt nyelvtannáci kijavítja"

Na ez jó, szakadok!... xD

Hát akkor (ne) nézz a tükörbe...

Egyébként a válaszok nagy részére azt mondanám, hogy ott a félreértés, hogy manapság már nagyon sok "beszélgetés jellegű írásbeli helyzet" van (ez nem szakkifejezés, csak most találtam ki :-), vagyis olyan szitu, amikor nem egy választékosan fogalmazott és helyesírásilag átnézett szöveget kell produkálni, hanem gyakorlatilag "írásban beszélgetnek" egymással az emberek. Ezek az irományok ugyanúgy különbözhetnek attól, amikor valaki direkt szépen-jól-helyesen ír, mint ahogy szóban is különbözhet egy bizalmas beszélgetés attól, amikor mondjuk nyilvánosan beszédet tartasz (kiselőadás stb.).

Persze vannak sokan, akik nem tudnának nyilvánosan sem nagyon másképp beszélni, mint ahogy a piacon teszik egymás között,

és vannak, akik a "beszélgetésszerű írásokban" (cset, fb, fórum) is ugyanúgy megpróbálnak "helyesen", választékosan írni, mint amikor valami "komoly dolgot" írnak.

A ba/be/ban/ben pont az egyik legékesebb példája annak, amit a legtöbben a saját nyelvváltozatukban máshogy mondanak, mint ahogy a sztenderd szerint "kell" – de aki sosem mond ban/ben-t, természetesen az is "helyesen" beszél magyarul, tökéletesen használja az anyanyelvét, ezt ugye mondanom sem kell. Amikor egy ilyen ember "írásban beszélget", akkor miattam írja nyugodtan úgy, ahogy mondaná... Egyetlen dolog szól ez ellen: az, hogy sajnos sokan megszólják őket érte – mint pl. ez a poszt. :-(((

"Ha meg valaki beleköt a helyesírásukba egyből jön a mentegetőzés"

Jogos az önirónia, ez bizony belekötés. Nem lennék rá büszke.

"Ha megemlíti nekik valaki a hibákat, akkor egyből visszatámadnak, hogy ez nem helyesírási verseny."

És milyen igazuk van.

Amúgy én nem tudnék őszintén meglepődni azon, hogy akibe "belekötnek", az "visszatámad"... Ha ti sem, akkor érdemes lenne elgondolkozni, hogy hogyan lehet egy ilyen szitut úgy kezelni (mármint a ti oldalaltokról, vagyis a kezdeményező oldaláról), hogy ne kényszerüljön visszatámadásra az ember. (Ennek egyik kézenfekvő módja, hogy nem kötünk bele. :-P )

[Na most csak ennyire reagálok – pedig nagy a kísértés... :-) de inkább türtőztetem magam. :-)]

#15-re és #18-ra reagálva:

Épp ez az amiről írtam, nem csak bugrisok követik el ezeket a hibákat rendszeresen.

Van egy női ismerősöm aki adminisztrátor volt egy iskolában. SOHA nem használja a -ban, -bent, és a "beszélgetős műfaj" megint megmagyarázás, mert ő is, mint pl. sokan akik nem használják, nem csak a beszélgetésben nem használják, hanem fontosabb posztokban sem ami mindenkinek szól. És mint már írtam, illene tudni hogy jelentésbeli különbség van.

Van egy barátnőm aki főiskolát is végzett, és egyszer írt egy blogot. Megkért hogy olvassam el mielőtt nyilvánosságra teszi. Természetesen a kb. húsz oldal terjedelmű írásban egyszer sem sikerült használni az N betűt, biztos véletlenül ugye?

Borzalmas volt így végig olvasni a szöveget, mert sok helyen félre érthető volt. A hibajavításra is fel voltam hatalmazva, de sokszor nehéz volt rájönnöm, hogy pl. már ott voltak, vagy oda tartottak abba az irányba. Mert értelmes így is úgy is, csak mást jelent.

Tehát ez a hiányosság, hiba ezért zavaró, bárki bárhogy próbálja megmagyarázni.

A j-t és a ly-t ne keverjük ide, mert nem érdekel ha valaki "hüje", de a fő kérdésben szereplő példa ezért zavaró.

"Van egy női ismerősöm aki adminisztrátor volt egy iskolában. SOHA nem használja a -ban, -bent"

Mármint szóban? És ő magyar anyanyelvű? És ismersz még sok ilyen magyar anyanyelvűt?

Akkor tehát ezt így (is) használják magyarul, ez egy létező, és elterjedt jelenség a nyelvben.

"a "beszélgetős műfaj" megint megmagyarázás"

Igen, megmagyarázás. Van egy olyan hibám, hogy ha úgy látom, hogy valaki nem ért valamit, akkor megpróbálom neki megmagyarázni. :-) Már kezdek leszokni róla, most pl. az első válaszomban kifejezetten kevés dologra reagáltam abból a rengeteg ööö... "érdekes" hozzászólásból, amely a kérdés nyomán született... :-)

"mert ő is, mint pl. sokan akik nem használják, nem csak a beszélgetésben nem használják, hanem fontosabb posztokban sem ami mindenkinek szól."

Az mindegy, attól az még beszélgetés. :-) Csak egy csoporthoz "hangosan szólsz", egyszerre mindenkihez.

De ha egy "hivatalos levélben" is így írja, akkor sincs semmi. Az a különbség (persze fontos különbség!), hogy az már tényleg írás. De ha ő nem szeretne – vagy nem tud – helyesen írni, akkor nem ír helyesen, na bumm. Borzasztó ritkán kötelező az embernek helyesen írnia. Ettől még persze nem árt megtanulni, mint a KRESZT is, de az már az adott szituációkon múlik, hogy mikor mennyire fogos betartani. (És szinte sosem fogsz 100%-ra törekedni, csak amikor vizsgázol... – a helyesírásban és a KRESZ-ben egyaránt.)

---

"És mint már írtam, illene tudni hogy jelentésbeli különbség van."

Igen, írtad, de nem értem, ne haragudj. Amikor az anyanyelvi beszélők hatalmas része nem haszál ban/ben-t, akkor ők nem értik meg egymást? Félreértik egymás mondatait?

Mit jelent a gyakorlatban az, hogy "jelentésbeli különbség"? Értem, hogy az iskolában ezt tanuljuk, de most próbáljunk meg elszakadni a "tananyagtól", és vizsgáljuk meg a saját eszünkkel:

Ha valaki azt mondja, hogy "benn vagyok a házba", akkor ő mást ért alatta, mint ha azt mondja, hogy "benn vagyok a házban"?

Ha valaki azt hallja, hogy "benn vagyok a házba", akkor ő mást ért alatta, mint ha azt hallja, hogy "benn vagyok a házban"?

---

"Van egy barátnőm aki főiskolát is végzett, és egyszer írt egy blogot. Megkért hogy olvassam el mielőtt nyilvánosságra teszi. Természetesen a kb. húsz oldal terjedelmű írásban egyszer sem sikerült használni az N betűt, biztos véletlenül ugye?"

Hát ezt a kérdést megint alig értem... Nem "véletlenül" volt, de nem is "direkt" hagyta el az n-eket, hanem ő nyilván így beszél (mint még jó néhány millióan...), és azt próbálta meg papírra vetni.

Az tök jó, hogy tudatában van annak, hogy a blog egy írásbeli műfaj, más, mint amikor fb-n kommentelget, és az is tök jó, hogy megkért valakit, hogy nézze át, sőt javítsa ki, vagyis "fordítsa le" (ültesse át) beszélt nyelviről "írott magyarra". Természetesen ez egy "kicsit" komolyabb munka, nem csupán korrektúra... Nem is sejtené az egyszeri ember, aki még nem próbált meg például egy hangban rögzített beszélgetést "sajtóképes" állapotba szerkeszteni... Rengeteg dolog "olvashatatlan", szinte értelmetlen írásban, ami szóban teljesen jó. (Ezek szóban azért működnek, mert rengeteg olyan infó van a beszédünkben (hangsúlyozás stb.), amit írásban nem, vagy csak nagyon hiányosan tudunk visszaadni. Na de ezt most nem részletezném ennél jobban.

"Borzalmas volt így végig olvasni a szöveget, mert sok helyen félre érthető volt. A hibajavításra is fel voltam hatalmazva, de sokszor nehéz volt rájönnöm, hogy pl. már ott voltak, vagy oda tartottak abba az irányba. Mert értelmes így is úgy is, csak mást jelent."

Fú, ez elég érdekesen hangzik, nagy kár, hogy nem tudunk a konkrét szöveget nézve vitatkozni róla.

Azért mondom ezt, mert nagyon sokszor hivatkoznak nyelvhelyességi ügyekben félreérthetőségre, de ennek nagyon kis része okoz valódi félreérthetőséget, az esetek nagy részében tök egyértelmű a szitu, maximum csak "félremagyarázható", ha nagyon akarja az ember.

Természetesen elhiszem neked, hogy ebben a szövegben voltak valóban félreérthető részek (mást nemigen tehetek), de erős a gyanúm, hogy ez nem csak a ban/ben-en múlt, és hogy ha te úgy istenigazából nekiálltál volna a írott szöveget csinálni abból a "borzalmas" "lejegyzett beszédből", akkor rengeteg helyen átfogalmaztad volna az érthetőség, választékosság kedvéért, és ahhoz képest az a "néhány" ban/ben-javítás már smafu lett volna...

"Tehát ez a hiányosság, hiba ezért zavaró, bárki bárhogy próbálja megmagyarázni."

Ismét csak azt tudom mondani, hogy nagyon jelentős különbség, hogy írásról vagy beszédről van szó. Vagy "leírt beszédről".

---

"A j-t és a ly-t ne keverjük ide, mert nem érdekel ha valaki "hüje", de a fő kérdésben szereplő példa ezért zavaró."

Igen, az tényleg egy egészen más kérdés.