Hisztek a férfi-nő barátságban?

A tetszés az ízlésre vezethető vissza, ez egyértelmű.

Pl. tetszik a szememnek egy Mercedes E osztály, mégsem hágok át mindent, hogy megszerezzem, nem érzem magamban a vágyat, hogy megszerezzem, felesleges ilyenen agonizálni. A nőkkel kapcsolatban meg annyi, hogy ezek a lányok pl, akikről beszéltem, van párjuk ugyebár, de bennem van erkölcsösség, szóval kiesik a dolog, nem tudom miért(na jó tudom), de nálam a "lélek" győz. Én a lélek szerint élek, nem a testem szerint, tehát enni eszem, de az ilyenek nem gyújtanak be. Nem tagadom le azt viszont, hogy bennem is termelődik hímivarsejt...de az csak x időnként, viszont ha folyamatosan hölgyeken fantáziálok, akkor a termelődés megnő és fájdalmakhoz is vezethet, amiken enyhíteni kell, de mivel már a gondolatmenetem elején letudom magamban, hogy önzés már maga a gondolkodás is idegen nőn, mármint nem a feleségemen, ezért blokkolom a fizikai effektet. Így nem hatalmasodik el rajtam a vágy. igazából a gyökerénél megfogom. Ehhez persze szükséges egy bizonyos háttér, de igen le lehet győzni az emberi gyarlóságot úgy ahogy van. Ugyanis a természet nem azért rakta belénk(testünkbe), hogy ebben éljünk, hanem azért, hogy vegyük észre ez a rossz, és tegyünk ellene...az ember képes rá, mert tud gondolkodni, és gondolataival teremteni. Te pl. ha nem gondolnál soha a szexre innentől, hidd el nem indulnál be, mert hogy? Maximum akkor, ha közel kerülsz egy nőhöz, fizikailag, és megérzed az illatát(teste által kiválasztott illatot), amire ugye beindulnak a hormonjaid, és "sátor". Na ezt legyőzni meleg áru, de ez nem a gyarlóságra vezethető vissza. Hanem ez azért van, hogy szaporodjunk. :)

üdv

25/F

12:07

Érzelmi analfabéták közötti férfi lány barátság valóban nincs.

Minél kevesebb az EQ-d és az IQ-d annál inkább közelebb állsz az állatokhoz, ezáltal az ösztönélethez... Szóval ezért írtam essetleges a dolog. Hogy egyszerűen fogalmazzak a hülyék nem képesek ellenkező neművel BARÁTSÁGOT létesíteni. :)

Neki 4 bnője volt a 6 év alatt, ebből 2 nem bírta megérteni, hogy mi barátok vagyunk. Az utsó már a 3. évet koptatja mellette, és nem véletlenül a párja: értelmes, érzelmes, és teljes mértékben bízik a párjában, és engem is nagyon szeret.

Nekem 3 barátom volt/van, és a 3. ugyanígy áll hozzá. Most egy olyan 4-est alkotunk, hogy ebből a 4 emberből bármelyik megtenne bármelyikért bármit.

Mivel a barátnő/barátnő, barát/barát párosoknak is csak ritkán jut eszébe szexelni, mi ugyanígy vagyunk. Ha együt aludtunk is, nekem sose bizsergett a puncim, neki nem állt föl. Ilyen szempontból testvéries is a viszony.

Aki nem élte át, nem hiszi, hogy van, aki átélte tudja hogy van. Ennyi.

emberek ... ez így nagyon zagyva !! Ha te ilyen bő lére ereszted a gondalataidat amiben megmagyarázod hogy létezik az, hogy elvonatkoztatod a férfi/nőt attól, hogy a te barátságodat bírja , aki ugyanakkor tetszik és hosszú éveken át akár lelkitárs is , és egymás mellett semminemű együtt fekvéskori viszketés a punci- fütyülő körül , akkor azt kell mondanom , hogy mindezen időnként feltörő érzések és érzelmi kontaktusát mindkettőtök igyekeznek elnyomni magatokban /több kevesebb sikerrel/ . Lehet "állatkodni" , "IQ-uzni" meg minden egyebet is bevethettek , nem fog helyt állni . Ha mindhárom jelen van : tetszik , jól megértem magam vele hosszú ideje sőt , lelki társ is - az nem lehet más csak a férjem-a feleségem , élettárs , szerelmem , vagy mindenképp az első számú jelölt a poszt valamelyikére . Ezt ki nem tudod kerülni , bármit hablatyolsz erről össze vissza . Akkor bajban lettem és el is gondolkodtam volna , hogyha a három közül az egyik "pl. 1120 kiló és nem tetszik mint nő -férfi " (és itt nem x kg van hangsúly !) , vagy valami olyan ami kizárja a férfi -nő érzelmi kapcsolatának bárminemű kialakulását .

De ezzel a "hármassal" alapvető szempont lett kielégítve arra , hogy MEGTALÁLTAD AZ IGAZIT , AKIRE ÉVEK ÓTA VÁRTÁL ! Ha nem így van , akkor neked ki lehet megfelelő arra hogy hozzá kösd az életed , és ha erre sem viszket AKKOR MIRE ?

Arról meg nem is beszélve , hogyha elmondod ezt a férjednek/feleségednek -az együtt alvást sem kihagyva- állatias gondolkodásom ide vagy oda- , mit szól hozzá ,mennyire kapásból megértő erre a több éves mélynek mondható liaisonra . Szerintem ezt , aki hozzád kötötte az életét/ esetleg gyerek is van / , agyilag – érzelmileg megemésztethetetlen.

Próbálj meg életszerű lenni , ill. szállj már le a földre ! A hétköznapi emberek nem egytől egyig hankiss elemérek . :))

Magyarán : ez a bejegyzés, ami alapján válaszoltam (1.oldal 11:27 és főleg 25/F ) , majd született erről egy polémia –ami válaszok számomra nem szempontok a férfi/nő barátságának az igazolására azaz , részemről az előadottak nagy kamuk .. az 1 oldal 1 számú bejegyzését tartom egyszerűen megválaszoltnak és mélységesen igaznak , csak mindezt kibontottuk és körbejártuk pro és kontra .

12:35.

Aranyos a válaszod, és díjazom az őszinteségedet, de senki sem ugyanolyan. S te magadból indulsz ki, legfeljebb a 'nagy átlagból'. Hallottál már önzetlenségről? A szeretet az önzetlen...tehát nincs benne hazugság, türelmetlenség, akaratosság és sorolhatnám az összes negatív tulajdonságot. Ha valamelyik jelen van az már nem szeretet. A szerelem pedig a szeretetből ered, tehát az is önzés mentes...de ha az én fejembe folyamatosan az jár, hogy hú de megfektetném a csajt aki tetszik és jól megértem is magam vele, akkor az sajnos a saját érdekeim teljesítése csak tehát önzőség. :)

Amit meg te mondtál, hogy akkor ha a 3 dolog egyszerre van jelen, akkor ő az igazi...hát először is kellene viszont is a dolog(2 emberen múlik minden), másodszor pedig a szerelem az hirtelen a semmiből jön, és nem győzköd, nem kínoz, nem emészt...mert tiszta és önzetlen, és csak akkor van szerelem, ha viszonozva is jelen van, egyoldalú nincsen, az nem az. :)

"De ezzel a "hármassal" alapvető szempont lett kielégítve arra , hogy MEGTALÁLTAD AZ IGAZIT , AKIRE ÉVEK ÓTA VÁRTÁL ! Ha nem így van , akkor neked ki lehet megfelelő arra hogy hozzá kösd az életed , és ha erre sem viszket AKKOR MIRE ?"

Bár ezt nem nekem szántad, de reagálok...

Hallottál már olyanról, hogy inspiráció? Anélkül "cseszheted" ezt a hármat, ha a lelked nem indul be...hiába vagytok megértőek egymással, hiába tetszik külsőre...Ha nem lenne önzés a földön egyáltalán, akkor a tetszés kivételével, mindenki mindenkinek a lelkitársa lenne, és tökéletesen megértenék egymást az emberek...ilyen egyszerű. :)

De a kérdés is ki volt írva, te nem hiszed, én viszont tudom, hogy van, mert tapasztalat, és megfelelő hozzáállás. Jellemből indul ki minden, és ezek szerint a barátság is maga. :P

üdv

25/F

Hát ez már majdnem biblia... :)

nincs szó megfektetésről , soha nem voltam és vagyok "pinabubus" . Monogám alkat vagyok , és a válaszaim között írtam is erről .. /ezzel ne erőlködj/ . Nincs szó öszinteségről , ugyan miben nem lehetek őszinte ? Mit kellene tagadnom ?

Az emberek "átlagok" , az átlag meg nem azt jelenti hogy rossz ...sőt! , a kialakult társadalmi és ezen belül a micro kapcsolatok mikéntjének és őrzéséért felelős magatartás forma . Aki ebből kilóg, az sem feltétlenül rossz , viszont nyilvánvalóan szembe kell mennie az átlag társadalmi magatartás formának , ami forma egy bizonyos túlzás után rendszabályoz ilyen olyan ügylettel / mindezt anyáid és apáink, elődeink alakították ki hosszú idő óta , és nem véletlenül tették ezt így /... Most erről - és nagyon szőrmentén - egyelőre ennyit.

Valamit összekeversz / a merci hasonlatoddal már nem először / :

Az „önzetlenség” akkor számít igazán , ha mindezt amit írtál fordítva is működik azaz, a párodnak is van egy ugyanilyen barátja – nem csak neked .. Esetleg mondjuk több ilyen „barátja” van , és esetleg több alkalommal más más „barátjánál” van többet és hál is ott , mert egyre jobban érzi magát egyik másik „barátjánál” .. Ekkor mi lenne a szituáció ? Özentlenségről lenne szó, vagy valami másról ebben az esetben ? Hogy te vagy a párod mit és mennyit toleráltok egymástól „önzetlenség” címszó alatt , az biztos hogy ebben a formában nem átlagos egy magatartás forma – és erről nem is szívesen vitázok veled és mással sem , mert egyérteműen ez a szabad házasság vagy a szabad élettársi formának felel meg . A kérdés feltevője , illetve a válaszok zöme sem az extrémnek mondható kapcsolatokról kívánt itt okfejtést , hanem mások átlagos magatartására, válaszára volt kíváncsi férfi/nő barátság ügyében . Meg aztán : miért is ne létesítene fizikai kapcsolatot a nejed a barátjával , mivel ha szereted és önzetlen is vagy – meg fogod érteni és elfogadod ezt is , hiszen csak pl. kíváncsi volt … Vagy mégsem ? és ezt még simán lehetne még fokozni is ..

Az önzetlenség nem biztos , hogy azt jelenti amiről írtál .

Szeretet – önzetlenség – inspiráció . Ez így megint zagyva nekem . Miről beszélsz , írsz ?

Túl misztifikálód azt , ami egyértemű . Az a nő aki tetszik nekem , és jól megértem magam vele , lelki társamnak érzem és már a kapcsolatom vele hosszú ideje is tart – akkor előbb utóbb inspirálódom /ha már így akarod J / Mi a frász ezen olyan hat -hétértelmű dolog ?? /a bableves az legyen bableves, cipőt a cipőboltból /

A lelkem beindul ? Viccelsz ? Mi a szerelem , ha nem az ami majd mindenedet megmozgatja , de legfőbbképpen az érzelmeidet veszi célba ötezerrel .. A szerelem az egyik legnagyobb lelki töltet , ha nem a legnagyobb a világon .

Jellemtelen ?

Azt akarod mondani , hogy aki nem képes elfogadni azt , hogy a nejednek/párodnak van egy vagy több olyan barátja akivel évek óta megértik egymást és lelkileg is összeérnek , illetve tetszenek is egymásnak , azontúl néha napján együtt is alszik esetleg mindegyikkel - annak elfogadása végsősoron az pusztán jellem kérdése ? Ugye ezt nem gondoltad komolyan ? / vannak barátaim és hosszú évtizede sőt , nő ISMERŐSeim is vannak , de azokkal sem hálok együtt még barátságból/ ismerősségből sem- bármennyire megvetsz is érte, hogy ennyire önző vagyok L

Amiről írsz , hogy mindenki mindenkinek a lelki társa az egyszerűen naívság , utópia ..

(írtam már… szállj le a földre ! , magasztosságból csak az aszkéták tudnak megélni :)

„De a kérdés is ki volt írva, te nem hiszed, én viszont tudom, hogy van, mert tapasztalat, és megfelelő hozzáállás. Jellemből indul ki minden, és ezek szerint a barátság is maga. :P „

ne haragudj de az életben ezzel a gondolkodás móddal nagyon pofára fogsz még esni és sokszor , fájdalmasan .. (a 25F és az írásaid is azt jelenti nekem hogy még fiatal lehetsz , olyan mély gyökerű tapasztalataid ezen a téren nem nagyon lehetnek még, de lehet hogy tévedek. )

14:13. :P

Nem állítottam sehol sem, hogy rossz az átlag, de rád sem mondtam, csak nagyon általánosítottál, mindenkire rámondva, hogy az úgy van. Ezért is reagáltam ilyenképp, de nem megvádolni akartalak, mert végső soron tényleg ilyen az emberek többsége. Viszont azért vannak kivételek, amit meg tudsz érteni te is biztos.

Néhány helyen félreértesz. A megfektetés példa volt, mert hagyja az ember elburjánzani a vágyait, de lehet vágyak nélkül is valaki társaságában lenni, hiába tetszik az érzékeinknek az illető.

Az önzetlenség pedig úgy zajlik a te példádban, hogy a párom alapba el sem megy a barátjához aludni, mert a tiszteletet megadja, ami nemes tulajdonság, és e kategóriába sorolható. Nyilván ha ezt nem teszi meg, akkor megint az önzésnél tartunk, akár még más okokból is, de abba nem mennék bele.

Foglalkoztam pszichológiával, és a teljes önzetlenség azt jelenti, amikor az ember jelleme "hibátlan", tehát csak a pozitív emberi tulajdonságokkal rendelkezik, negatívak nélkül. Nem állítom magamról, hogy én ilyen lennék, de észrevettem a szitut, s tudom, hogy minden ember képes magát formálni. Tehát egy személyiség nem adott, hanem változtatható, és amúgy is folyamatosan változik, mert végül is a gondolataink egymás utáni folytonossága adja. Tehát ha előkerül a jellemben "rossz" tulajdonság, azaz erkölcstelenség enyhe formája is, akkor az már önzés, de nem jellemtelenség. Sőt az a jellemtelen, személytelen, személyiségtelen, akiben nincs meg ez utóbbi, hiszen akkor egy szintre emel mindenkit, tehát egységnek gondolja az önzetlenségéből kiindulva(mindenki érdekeit egyenlőnek tekinti), magyarán nem érez semmilyen elkülönültséget a többi embertől, tehát nincs személye, mert számára minden egy.

Ne haragudj meg a fejtegetésért ez filozófia, azért bátorkodtam leírni, hogy megértsd miről beszélek. S még egy dolog lenne itt a szerelemmel kapcsolatban. Ténylegesen a legnagyobb lelki töltet, de ha egyoldalú az nem lehet az...mert a szerelemben és szeretetben nincsen fájdalom. Aki azt gondolja, az valamit nem jól lát. Értelmetlenné tenné magát az érzést és a fogalmát e szavaknak. Egyetlen egy esetben jöhet létre kellemetlen érzés ilyenkor, mégpedig a szomorúságnál, amikor valaki elveszti a szerettét(meghal). De az is csak akkor, amikor megtörtént. Nem előtte. :)

Megállapítást tettem, és ha megvan az emberben a pozitívumoknak a többsége, akkor simán létrejöhet, fiú-lány barátság...bár ezt az "ottalvós" dolgot nem tudom honnan szeded. Miért kéne együtt hálni a barátommal/barátnőmmel(nem a párommal)?

"ne haragudj de az életben ezzel a gondolkodás móddal nagyon pofára fogsz még esni és sokszor , fájdalmasan .. (a 25F és az írásaid is azt jelenti nekem hogy még fiatal lehetsz , olyan mély gyökerű tapasztalataid ezen a téren nem nagyon lehetnek még, de lehet hogy tévedek. )"

Nem lesz problémám, megoldom a helyzeteimet, legalábbis eddig sikerrel ment. A tapasztalataimról pedig annyit, hogy van szemem, tudom használni az eszem, és amit magam körül látok(egyébként voltam kapcsolatban én is), rendesen tudom mérlegelni. Például édesanyám és édesapám kapcsolata példaértékű, ugyanis amióta az eszemet tudom, soha nem hallottam őket veszekedni egymással, előfordult, hogy mérgelődtek, de soha sem a másikra. S nem sok ideje voltak együtt a megfoganásom előtt, hogy azt lehessen mondani, összeszoktak. Ezért mondom, hogy a jellem számít mindenben, legyen az munka, kapcsolat, sport vagy bármi más. ÉS hangsúlyozom, mindenki tud jó lenni, mindenki képes a változtatásra. ;)

köszönöm és üdv

25/F

ez már egy konszolídáltabb válasz ..

A polémia egyik oka az volt / nem te írtad ugyan / a válaszomban , aki azt bizonygatta mint nő , hogy bizony neki is van sokéves barátja aki mellett eltöltött egy két éjszakát is , de neki nem viszketett, és a barátjának sem állt fel - mert mint írja ő "igaz barátok" , lelki társnak is nagyon jó , és sok mindent meg tudnak beszélni már hosszú ideje . Mig a másik bevallja / azt hiszem pont te/ , hogy mint nő is tetszik neki a barátja ...

ezeket mind összerakva válaszolgattam azt, amiket válaszolgattam .

Vannak emberek akik nem fogadják el abban a formában a nő/férfi ilyetén való kapcsolatát, és vannak akik nemcsak elfogadják hanem művelik is - ez eddig rendben is van mint tényeknek közlése .Abban a pillanatban amikor az ilyen kapcsolat tartalma vesézésre kerül ,előkerülnek a "jellem" a "megfektetés" , az "átlagos gondolkodás" , az "önzetlenség" , az "erkölcstelenség" és minden kutya macska farka , amiről szó sincs ha egzakt módon az adott témánál maradnánk . Egyiknek sincs köze ahhoz , amiért nehéz egy másneműnek elfogadni azt , amiről mint nő férfi kapcsolat jelent . A barátságból lehet szerelem , de szerelemből barátság sosem . Ez az egyszerű igazság abból adódik , hogy mig a barátságból bármikor fellobbanó érzelmi töltés adódhat , addig a szerelem illetve az érzelem elmúlásával netán elhidegülése esetén már a barátság is nehezen , legtöbbször lehetetlenség a bárminemű kapcsolat folytatása . Ebben viszont semmi jellem , erkölcsösség vagy éppen példaképp /apa -anya példás élete / nem kavarhat be , hiszen itt egyikéről sem lehet szó , csak ha a cuccot kiforgatjuk és újfent és újfent mindig megerőszakoljuk .

Most már én is teszek egy kis kitérőt :

a dolog egyszerűnek is mondható akár , csak hosszabban írható le ..

az alapvető természet nem "gyártott" sem az állat világban, sem a homo sapiensnél olyant , hogy hím és nőstény között "baráti" szellemiség legyen . Ez a modern kórban kezdődött el a szüfrazsettekkel kezdőden az 1900 évek elején tért hódítani , de még a század legnagyobb részén sem volt elfogadott az országunkban sem . Vidéken főleg elképzelhetetlen volt ilyen gondolkodásmód, nem hogy még a cselekedett ( pontosan az erkölcs, a jellem , a jó modorra hivatkozva ) . Tudjuk, hogy azóta nagyot fordult a világ , de érdekes módon ez dekandenciához vezetett és vezet ma is, mivel a születések egyenértékű a világ osztódása révén , hogy hol milyen társadalmi elvárások , és kötelezettségek alapján növekedés , vagy csökkenés állapítható meg a számában . Ott ahol a nemek összekeveredése folytán igazak - vagy nem igazak - változatok kerültek elő a társadalmi felfogás ezen terén , ott a családok szétbomlásához , illetve az egyének (sztem tévesen és rosszul értelmezett) önmegvalósításából adódóan kevesebb gyermekvállalás történik összességében . Vannak időszakok ahol ez a tendencia megfordul / francia, usa / , de alapjában véve lineárisan a grafikon lefele mutat . Az iszlám területén , kina és sok más egyéb fölrajzi helyeken ahol a társadalmi rendet ebbe az irányban nem bontották meg , ott a természet végzi a dolgát és a népesség folyamatosan fiatalodik . Nem boncolgatnám most a gazdasági-pénzügyi összefüggéseket , ami nagyban befolyásolja , befolyásolta minden esetben ezeddig a lejtmenethez vezető társadalmi felfogások szétaprozódásának folyamatait , óhatatlanul rossz irányban .. Ez a történelem folyamán / az ókori kelet államaitól kezdődően / mindig így volt ellentmondásosan, mint az öngyilkosságok számának alakulása : a fejlett országokban nő, a létbizonytalanságban élőkében , háborúban kevesebb és csökkenő .Itt abbahagynám , bár semmiképp nem teljeskörű volt a bemutatás csak érzékeltetni kívántam a probléma gyökerét.

Mindezt azért írom , hogy alátámasszam messzebbről , hogy nem hiába van az , hogy az átlag ( aki berzenkedik a változó ilyetén tendenciáktól) nem fogadja el többségében a férfi/nő abszolutte ezt a fajta „terméketlen” kapcsolatát , mert az ilyen kapcsolatok mesterségesnek és nem termékenynek a fajt előre vivő megoldásának találja .

Az ősközösségben a legállatiasabb dühvel ölte meg a „férj” a „feleségéhez” akár „barátsággal” is közeledő másik hímet . Nem mert alacsony iq-al rendelkezett , hanem azért , mert a faj fenntartás szempontjai szerint ösztönösen cselekedett ,és csak ez a késztetése volt rá . A „féltékenység „ érzete innen adódik és olyan idős , mint maga az ember … Az állatvilágban szintén ez a helyzet . A hím oroszlán az előző almot is mind megöli egytől egyig csak azért, hogy újból szülésre késztesse a nőstényt az ő ivadékait előtérbe hozva / és valóban , a nőstény oroszlán rövid idő alatt „alaphelyzetbe „ kerül és fogadja a hímet / . Mindezt azért ,mert bebizonyította hogy mint hím , erősebb génekkel rendelkezik , hiszen az előző hímet legyőzte ezért életrevalóbb is. Nem létezik az állatvilágban hím/nőstény barátság.

Nem azt mondom hogy nem lehet az embernél ilyen kapcsolat fajta , lehet , de semmiképp nem lesz elfogadott az átlag a nagy többség számára . Minél jobban elfogadottá válik még is , óhatatlanul még nagyobbá válik a dekadencia . Nem a mesterségesen gyártott megannyi igazság vagy igazságnak vélt tartalma , hanem a természet egyre jobban és jobban való aláaknázása miatt . Minél messzebb kerülünk a természettől ezer és ezerféle módon , annál jobban veszítjük el a fajunk fenntartásához való szükségleteinket , értékeinket . A baj az , hogy ezeket a gondolatiságokat oda is „exportáljuk” ahol ez még úgy ahogy érintetlen.

18:58.

A második bekezdéseddel kapcsolatban írnék véleményt először.

"A barátságból lehet szerelem , de szerelemből barátság sosem."

Én azt mondom, még mindig, hogy a szerelem az hirtelen jelenik meg villanásszerűen az emberben, és mindkét félben egyszerre. Ami fokozatával kezd kialakulni, egyre erősödve az nem az, hanem vágyakozás, méghozzá testi vágyakozás, ami elborítja az elme/lélek tisztánlátását, erős ragaszkodást szülve, ami pedig egyértelműen önzés. Hiszen olyankor az van az emberben, hogy neki KELL a másik. Na most ha valaki így gondol a párjára, hogy neki KELL, és senki és semmi sem veheti el tőle, ott problémák vannak pszichológiai szinten. Nem hiszem, hogy boncolgatnom kell, intelligens ember vagy, és megérted. A tiszta szerelem pedig sohasem múlik el, mert az megfog, és el nem enged. Ami megteszi az csak érzelmi fellángolás volt, még ha több éves is. Olyasmi mint valami tárgy iránti elfogultság. Mint amikor ragaszkodsz valamihez ami a te birtokodban van. Az embert nem lehet birtokolni, és itt van a különbség, mert aki ily módon jár el, ahogyan e válaszom elején levezettem, az kőkemény birtoklási vágy, ami pedig tudod mi. Tehát a jellem jelen van, mert mindenkit a személyisége mutat meg.

"Nem a ruha teszi az embert."

A továbbiakkal kapcsolatban.

Amit leírsz az a bizalmatlanságból fakad, az emberek bizalmatlanok a többivel, mert féltik saját magukat és tulajdonaikat, jelen példádban a párjukat is. Ezek a dolgok arra vezethetőek vissza, hogy - mint te is leírod - az ember az állatvilággal azonosítja magát, és ösztöneitől fűtve cselekszik, mert azt hiszi így a helyes. Tévedés. Ugyanis, ha körbenézünk, és te is alátámasztottad a válaszoddal, az önzésben égünk, és a vezetők önző döntéseitől szenvednek illetve ártanak milliók. Már maga a társadalmi felépítés is ezt veri bele az emberek fejébe. Hogy a te szavaiddal éljek, óhatatlanul is rossz "irányba" tartunk. Azért raktam idézőjelbe, mert ez nem irány, mert fejlődés ugyanúgy, de idő kell az embernek, hogy észrevegye, nekünk nem szabad önzeni, a különbség az állatvilág és emberek közt, hogy mi képesek vagyunk megítélni a helyzeteket, s el tudjuk dönteni, hogy megtegyünk e valamit, vagy ne. Gondolatainkkal teremtünk/alkotunk. Szabad akaratunkból, de befolyásolva vagyunk a téves nézet miatt. Vannak olyanok, akik nem, de még kevesebben, ami változni fog. Meg kell ismerkedni a rossz dolgokkal, hogy tudomást szerezzünk a jóról, tehát amit felvezetsz az ősközösségről, azt már réges-rég be kellett volna látni, bár soha nem késő, s lehet mostanában érkezik el az ideje.

Féltékenység, megint a birtoklásra vezethető vissza, illetve a másik azonos nemű felé táplált bizalmatlanságra.

Közösségben élünk, globális szinten, mindenki függ mindenkitől, de még sincs meg a harmónia, mert az emberek önzőek tévedésből.

Amiket eddig felvezettem mind, mind a jellemre vezethetőek vissza. Ha munka, ha sport, ha kapcsolat, de legyen bármi az élettel kapcsolatban, ha valaki többet akar, már megette a fene, és az egyensúly, amire szükség lenne, felborul. Ha nem lenne emberiség, az állatok teljes harmóniában élnének egymással, de mi ezt felborítottuk, természet ellen vagyunk fordulva, a korábban leírtak miatt. Ha ez így folytatódna, akkor hamarosan elbúcsúzhatnánk a létezésünktől, de mivel a fejlődés előre megy, ezért hamarosan rá fog ébredni az ember, hogy az erkölcsösség és önzetlenség, tehát maga a tiszta szeretetnek kell felbukkannia, hogy "rend" legyen.

Amiben pedig egyetértünk, hogy létezik ilyen(fiú-lány barátság), ha a felek megértőek, de az alvós témát hagyjuk ki ebből. És a megértés megint a jellemmel van kapcsolatban.

köszönöm a válaszodat, de ennek különben nagyon mély háttere van, első ízben hihetetlennek is tűnne.

Senkit sem akartam kielemezni, vagy megbántani, csak elmondtam a véleményemet, és beszélgetünk. Minden emberben ott van a jóság szikrája, és a szeretettel kell lángra gyújtani. :)

üdv

25/F