Miért nem foglalkozik a barátnőm a problémámmal?
Már az utóbbi időben találkozni sem volt nagyon kedvem vele, mert olyan fárasztó mindig arról beszélgetni, hogy ki hogy néz ki, meg ilyenek, mindig csak a kritizálás, pletykálás. De ez még nem is lett volna baj, alkalmazkodtam mindig, ettől még barátnőm volt, csak az volt a baj, hogy sokszor nem vette észre magát és sokszor megbántott azzal, hogy olyanokért szólt meg másokat, amilyen én is vagyok belsőleg vagy külsőleg.
A lényeg, hogy sokszor megbántott a viselkedésével. Egy hete hívott volna csavarogni, én pont beteg voltam és azt válaszoltam, hogy most nagyon rosszul érzem magam, semmihez sincs kedvem, főleg mások kidumálásához nincs semmi hangulatom. Erre visszaírt, hogy kikéri magának, ő senkit nem szokott és nem érti mi bajom van. Írtam, hogy pedig de, és kár, hogy észre sem veszi, hogy engem is meg szokott bántani. Erre ő, akkor inkább hagyjuk az egészet, van elég baja enélkül is (nem tudom mi, nem több, mint nekem). Azóta nem is írt, az se érdekli hogy vagyok:-(pedig nagyon beteg voltam. Most úgy tűnik, mintha én kötöttem volna belé, én bántottam meg. Engem az zavar, hogy el sem gondolkodott a dolgokon, rögtön felháborodott, megsértődött. Ha szépen mondtam volna el a problémámat, szerintem akkor sem ért volna semmit, de kíváncsi vagyok a ti véleményetekre is. Túlságosan lelkis vagyok, most mit kellene tennem?
23/L
Lehet, hogy társalkodónőként "alkalmaz", szóval nem veszi észre magát, hogy ez egy egyenrangú kapcsolat.
Az is lehet, hogy te veszed túlságosan magadra a kritikáit, neki meg eszébe sem jut, hogy ez rád is vonatkozhatna. Az ő véleményét is meghallgatnám.
Igen, mindig ilyen volt, én elfogadtam olyannak, amilyen, csak most már kicsit sok belőle. Most azt is a fejemhez vágta, hogy ha bajom van vele, akkor miért nem mondtam eddig. Igaza van, de akkor se kéne neki így berágni, mikor nekem volna rá okom, hogy haragudjak rá. Nekem nem lenne bajom, ha változtatna a stílusán, de még most is tagadja, hogy ő ilyen lenne, úgyhogy nemigen fog változni. Amúgy 2 éve vagyunk barátnők.
Én meg itt kínlódok...
Pár példa a kritikára:
1. Egy illetőre mondta, hogy mi van már, nem szokta látni mostanában, talán összeveszett a barátjával és hazaköltözött anyucihoz?! Mindezt azután, hogy összezörrentünk a párommal és én is nála lakok, úgy volt, hogy hazamegyek :-S
2. Milyen undorító az, ha valaki egyenesre vágja a körmét a lábán, miközben én is úgy vágom, mert különben benőne. :-S
3. Megint valakire mondta, hogy milyen dolog már az, hogy össze van veszve valaki az apjával, csak az apja, mikor tudja, hogy anyámék elváltak, nem tartom apámmal kicsi korom óta a kapcsolatot :-(
Én hülye, meg nem szólok semmit, egyszerüen leblokkolok, inkább lenyelem:-(
Erre szokták ilyenkor mondani : persze a jelenlevők kivételek^^
(Köszönjük, Emese!:/)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!