A mienkhez hasonló honfoglalás előtti nomád törzsek mennyire voltak barátkozóak az eurázsiai pusztaságban?

Akkoriban (is) ment a harc a területekért, jó legelőkért, létfontosságú helyekért (folyók, magaslatok, stb). Olyan volt, hogy ideig-óráig szövetséget kötöttek egy másik törzzsel, hogy egy harmadikat legyőzzenek, de nem volt jellemző a "barátkozás". A kereskedőkkel kereskedtek, és gondolom, hogy előfordult, hogy egy eltévedt vándort, árva gyereket magukhoz vettek, de a konfliktusokat főleg buzogánnyal oldották meg.

Cirillt és Metódot sem ették meg.

És ezt isteni csodának is tartották.

A letelepedett népek féltek a nomádoktól, de fel tudták őket fogadni zsoldosnak egymás ellen, és kereskedni is lehetett velük.