A honfoglalás előtti magyarság hasonló szintén élt mint az észak-amerikai indián törzsek?

Szia!

Igen, és a világ egészét szentként tisztelték. Aztán elindult az anyagi deszakralizálása, és ezzel együtt kirablása.

Azért nem egészen. Eleve lovuk is volt és bizonyos földművelést, állattenyésztést már végeztek őseink, azon kívül a nagy kultúrák hatása elérte őket. A vándorlásuk is elég sokéig tartott, eközben egészen biztosan szert tettek fém eszközökre, bár lehet, hogy már előbb is volt, pl. kardjuk.

Szóval mindenképpen jelentős a különbség, szerintem a gondolkodásmódot illetően is, hiszen meg kellett ismerkedniük a nyugati világ filozófiájával és az biztosan hatott rájuk, még akkor is, ha mondjuk a kereszténységet csak sokára vették fel.

Érdekel ez a téma, ezért folytatom.

Az őseink hasonlóan jártak el, mint a korabeli és a későbbi népek a népvándorlás során, nevezetesen az általuk behódolásra kényszerített népeket magukkal sodorták. Így tettek a hunok és a mongolok is és mi ugyan nem nőttünk akkora hatalommá, de ezzel szemben elég időnk volt, hogy ezeket a népeket integrálni tudtuk. Így nagy valószínűséggel sok őshazánk volt, akárcsak egy folyó, amit számtalan patak és kisebb, nagyobb vízfolyás duzzaszt. Eközben a szokások, az öltözködés divatja is változott, bár a lassú haladás miatt ez csak fokozatosan történt. Sztyeppi módra öltözködtek, akár a hunok, a szittya népek, vagyis teljesen másképpen, mint az amerikai indiánok.

A besenyőknél először kedvező fogadtatásban volt részünk, kissé hasonló helyzet alakult ki, mint később nálunk, amikor a kunokat befogadta IV. Béla, de sajnos ott is összetűzésre került sor, valószínűleg éppen miattunk és egy hatalmi harcban a minket támogató besenyő csoportnak velünk együtt menekülnie kellett és valószínűleg csatlakoztak a magyarsághoz.

Így hát minden bizonnyal van némi alapja a hét vezér legendájának, természetesen azt nem tudhatjuk, hogy valóban heten voltak e és került e sor vérszerződésre, de kompromisszum kötésére minden bizonnyal és a velünk együtt vándorló idegen népcsoportok teljes joggal beolvadtak a magyarságba, ezt alátámasztja a későbbi rendkívül toleráns viselkedése őseinknek a velünk élő népekkel, úgyszólván szokássá, hagyománnyá lett ez és a későbbiek során is mindig teljes joggal befogadtuk a betelepülőket, amikor a járványok, a tatárdulás és egyéb tragikus események miatt erre szükség lett.

Általánosságban az indiánok életmódja sokkal inkább a halászó, vadászó, gyűjtögető életmódhoz kötődött és a nagy kultúráik is azon a szinten voltak, mint mondjuk a sumérok, vagyis mi mindenképpen magasabb szinten voltunk ettől, hiszen a hozzánk eljutó kulturális és technológiai előnyök ezt lehetővé tették kezdettől fogva, de amint egyre közelebb értünk ezen hatások forrásaihoz, annál fokozottabban érvényesült nálunk.

Mire a Kárpátmedencébe értünk, bizonyára teljesen hasonlóan kicsiszolódtunk, mint az itt élő népek, sőt, őseink tapasztaltabbak is lehettek, mert más hatások is érték őket, ezért nem véletlenek a kezdeti hadi sikereink, a kalandozások korában, hiszen a magyarok ismerték a többi nép hadi taktikáit, szokásait és ebből előnyt tudtak kovácsolni.

Így hát kijelenthetjük, hogy nem építettünk ugyan olyan városokat, mint Tenochtitlan, de még ennél a szintnél is bizonyos szempontból feljebb kellett, hogy legyünk, hiszen az általunk használt eszközök, a technológiák ezt lehetővé tették és nem voltunk távol az itt élő népektől szellemileg sem, szokások és életmód tekintetében.