Mi lehet ennek a dalszövegnek a mondandója? Mit tudsz kivenni belőle?

Szétesés

Hiányzik az árulás csókja

A hiúság szégyentelen csókja

A lágy és a fekete és a bársonyos

Hevesen ellenzi a véleményemet

És a száj és a szemek és a szív véreznek mind,

És a kapzsiság sűrűsödő áradataiban hömpölyögnek,

Amint apránként jelentkezik a szükséglet,

Hogy egyszerűen abbahagyjam

A magánszámomat

Hiányzik az árulás csókja

Az étkezés előtti fájó csók

A frissebb hús szeretetének bűze

És a hang, amit kiad,

Mikor mélyen belevág

A térden állva való feltartás

A kétszínűség káros szenvedélye

Amint apránként jelentkezik a szükséglet,

Hogy egyszerűen abbahagyjam

A magánszámomat

De én sosem mondtam, hogy mindvégig maradok,

Úgyhogy magadra hagylak a csecsemőkkel, és a gyakoriságban reménykedve

Így, kiabálva, a diszkréció reményében

Túl- és túl- és túlkiabálva engem

Magadra hagylak a fényképekkel

A csalás képeivel

A foltokkal a szőnyegen és

A foltokkal a díszleten

Az álmokban mormolt dalokkal a boldogságról,

Mikor mindketten tudtuk,

Hogyan fog végződni...

Szóval megint kezdődik a széttörögetés

Megint a széttörögetés, mintha üvegből lennék

És a hátam mögötti újbóli összerakosgatás

Az alvástól való félelem miatti lélegzetvisszatartás

A fejem mögötti újbóli emelgetés

A csontvelőig hatoló mély bevágás

Körbe-körbe-körbe

És megint szétmegy

Újra meg újra meg újra

Most, hogy tudom, hogy darabokra hullok,

Kirángatom a szívem

És bárkivel megetetem

Együttérzésért sírva

Krokodilok sírnak a tömeg szeretetéért

És mindenkitől három éljenzésért

Átcsöppög az égen

Át a tető üvegén,

Át a szájad padlásán,

Át a szemed nyílásán,

Át a tű fokán

Könnyebb közelebb kerülnöm a mennyországhoz,

Mint valaha is újra teljesnek érezni magam

Én sosem mondtam, hogy mindvégig maradok

Tudtam, hogy magadra foglak hagyni a csecsemőkkel meg mindennel

Így, kiabálva, az őszinteség vermében

Túl- és túl- és túlkiabálva engem

Magadra hagylak a fényképekkel

A csalás képeivel

A foltokkal a szőnyegen és

A foltokkal a díszleten

Az álmokban mormolt dalokkal a boldogságról,

Mikor mindketten tudtuk,

Hogy mindig mi a vége

Hogy mindig mi a vége...