Csak én utálom a temetőket, vagy ti is?

Én nem utálom. Persze nem vidám hely, de némelyik annyira szép tud lenni és nyugodt. Olyan békés az egész.

Nem ott töltöm a szabadidőmet, de nincsenek rossz érzéseim (kivéve akkor, ha friss haláleset kapcsán kell menni, akkor szomorú nagyon).

13:32

ne haragudj, de ez nagyon buta gondolkodás, ráadásul nem is igaz.

nem mondom, hogy kifejezetten szeretek oda járni. de el kell fogadni, hogy ez is az élet része. nem tehetünk folyamatosan úgy, hogy "az a 70-80 éves kor még milyen messze van...", mert egyrészt lehet, hogy közelebb van, mint gondolnánk, másrészt az is eljön egyszer és utólag tényleg úgy látjuk majd, hogy gyorsan elrepült az idő. gondolnunk kell a halálra is néha. persze az se jó, ha valaki a mindennapjaiban ezen emészti magát

ÉN szeretem:)

Igaz, a mi temetőnk nagyon szép, hangulatos hely, inkább olyan lassan,mint egy park:):)

Szerintem nyomasztó hely. Belegondolni, mennyi ember fekszik ott. Mikor odamegyek, és nézem a sírköveken az évszámokat, az olyan, mint egy lezárt élet. Mindig belegondolok, milyen keveset is tudok az ő életükről, és milyen kár, hogy nem tudják elmesélni, miket éltek át. Ha egy házaspár sírját nézem, mindig belegondolok, mekkora tragédia lehetett elveszteni azt az embert, akit leginkább szeretett.

Ha látom, hogy vki mondjuk élt 1897 és 1906 között, mindig belegondolok, milyen tragédia is lehetett az ő halála, és hogy milyen fájdalmasan régen is történt ez.

A temető a múltat zárja magába, a múlt embereit, ezért számomra nem csak a testek temetője, de emlékek temetője, egyéni életek, életútak, történetek temetője. Ettől lesz olyan nyomasztó.

a kerepesi temető pl teljesen jó. gyönyörű park, hatalmas fák, szép sírok.

múltkor láttunk egy tőkés récét, és egy mókust :D olyan jó volt látni, hogy mégis van élet a temetőben.

egyáltalán nem hangol le. nekem jó oda kimenni. el tudok vonatkoztatni attól, hogy ott halott emberek vannak.