Szókimondó vagyok, könnyen megbántok valakit, és könnyen meglehet bántani, hogyan tudnék megváltozni, mert ez nagyon rossz?

16-17 evesen a gimiben pont ilyen voltam. Talan annyira konnyen nem bantodtam meg, en viszont rendesen probara tettem az emberek szeretet, turelmet. Mindig megmondtam, ha bajom van, es jo ideig fel se tunt, ezzel emnnyi bajt okozok. Aztan egy ido utan valtoztam, utolso evben mar mindent inkabb magamba fojtottam. Ha merges voltam, vagy barmi, csak ultem csendbe, nem szoltam senkihez. Egy ideig azzal erveltem, azert csinalom, mert inkabb nem akarok senkit megbantani. Bnoim lassan kezdtek azt hinni, beteg vagyok, azt mondtak ennel az is jobb, ha kiabalok veluk...:) De aztan megszoktak, azota is kicsit csendesebb vagyok.

A legtobb dolog lepereg rolam, nem bant meg. De neha nagyon kis dolgok nagyon tudnak fajni. Ilyenkor barhogyan is ker bocsanatot az illeto, nekem kell ido, mig atgondolom, mig meggyogyul a seb. Ez se sokkal jobb, hidd el. Egy bnovel vagy fel evig nem beszeltunk, mert egy kis dolog utan keptelen voltam megbocsatani neki. Igazabol nem is haragudtam ra, csak annyira fajt amit tett...

Probalj meg mindig kicsit gondolkozni, mielott visszszolsz, vagy teszel vmit. :)

Tudod, erre tényleg egyetlen igazi gyógyszer van: mindig gondolj arra, hogy neked hogy esne az, amit mondasz.

Ez kegyetlenül kiábrándító.