Szerintetek is keserves fényűzés az élet?

Látom te el sem tudod képzelni hogy:

Van aki szereti a munkáját, megfelelően keres is vele, szép családja van akik viszont szeretik. A kérdésed meg egy merő általánosítás. Az hogy beköltöztek a VVbe a válogatott qrvák meg k*cs*gök még nem ok arra hogy felakasszuk magunkat. "Alszunk,eszünk,dolgozunk." Mi szórakozni is szoktunk az kimaradt. Közösségbe járunk, vannak barátaink. Én nem tudom te melyik világban élsz, de ez az apokalipszis amit itt felvázoltál számomra ismeretlen.

Én nem látom át annyira a jelen kort, hogy el tudjam dönteni mennyire lehet igazad ebben.

Más megközelítésből vizsgálom azokat a példákat amiket felhoztál. Úgy gondolom az emberiség folyamatosan tart valamerre, nem jó szó rá a fejlődés, de egy meghatározott, előremutató irányt követünk. Amit a régi korokból hoztál fel, mint a tabuk, a prüdéria, a szigorú erkölcs, törvények, és a vallás, a nemzet-tudat, látszólag egy közösségben formálódott, kívűlről alakított "védőháló" ami szükséges volt a fennmaradásunkhoz, de szerintem nem így van. Mindezek velünk született belső alapelvekből lettek valamilyenné, amit a környezeti hatások képesek elnyomni, de kiölni nem. Törvényekre és szabályokra csak azért van szükség mert vannak akik nem akarnak hallgatni ezekre az alapelvekre, vagy súlyosan sérültek. A legtöbb ember nem azért nem öl, mert azt a törvény bűnteti, nem azért nem rúg fel egy macskát mert fél hogy valaki meglátja. Ugyanakkor tudatos ráhatással lehetséges az értékrendet torzítani, de ezt is csak egy-egy generáció szintjén. Mert a következő már vagy kipusztítja magát vagy fellázad mindaz ellen ami nem felel meg a vele született erkölcsi normáknak. Igazad van abban, hogy ahol nincs önreflexió, ott már nincs meg az irány, de az nem valamilyen anomália felé terel, csak visszavisz egy állatias szintre. Láttam egyszer egy csimpánz családot az állatkertben, az üvegfal mögött éltek, és nem viselkedtek máshogy mint ahogy mi itthon szoktunk. :) Ha most a panelből indulsz ki, akkor én pl. azt látom, hogy az egyik menekül onnan hogy jól szigetelt falak között élhesse az életét, a másik megtanul csendesen dugni, és olyan is van, aki fogságban nem szaporodik, vagyis bár látszólag mindegyik alkalmazkodik a lehetőségeihez képest, de valójában az "ide nem vállalok gyereket" elv győz. Ez van most. Aki nem lát kiutat, az inkább kihal. Mert amit leírtál a régi korokról, abban benne van az ember alapvető igénye egy ahhoz hasonló életre, ugyanakkor nem annyira bekorlátozva. Mert ezt is mindig túltólták. A pia rossz, a szex rossz, és erre mindig túl nagy volt a válaszreakció, aztán beáll egy valamilyen szint. De én azt gondolom, hogy idővel (sok-sok idővel) később, úgy lesz meg ez a "védőháló" hogy már nem kell kívűlről törvényekkel leszabályozni az embereket, hanem egy ép környezeti feltételekbe érkező, egészséges generáció mindezt magáénak tudhatja majd születésétől kezdve. Úgyhogy ami most van az nem az irány ami felé tartunk. Mi ebből kihátrálunk vagy kihalunk.

Elsőre talán olvasd el Illyés Gyulától a "Puszták népé"-t.

A régi emberek is nagyon hasonlóan éltek ebből a szempontból. Jó, lassúbb volt az élet... de sokkal unalmasabb és rosszabb.

Viszont abban igazad van, hogy egy társadalmi átalakulásban vagyunk. Ez azt jelenti, hogy valamennyire fellazulnak a régi szokások, erkölcsök - és még nem szilárdult meg helyette az új. Ez megnehezíti az élet minden területét (mert pl. nincsenek már bevett szokások) - DE lehetőséget is ad, hogy mi alakítsuk ki az új szokásokat.

Úgyhogy MA az élet NAGYON attól függ, hogy te mit akarsz megvalósítani, és mit tudsz elérni.

Régen a kovács vagy a napszámos fia az 99% kovács ill. napszámos lett, és az életben semmi más lehetősége nem volt, mint hogy folytassa a szülei életmódját.

Ma azért más a helyzet.

Persze, ha nem csinálsz semmit, akkor csak sodródsz. De ez régen is így nézett ki - csak akkor előre lehetett látni, hogy hova fogsz jutni, ma meg nem annyira, mert több lehetőség is van.

"Mostantól az élet csak egy üres burok"

Azért nem egészen, csak félig.

A másik felét ezután is megkapod valakitől, mert társadalomban élsz.