Fiúk és lányok! Hogyan lehetek közkedvelt és "menő"?

Észrevettétek,hogy pont az nem lesz soha "menő" aki ennyire az akar lenni? Az ilyeneken látszik,hogy erőltetett. Aki pedig magasról sz@rja le,hogy mit gondolnak róla mások, azoknak hűvössége mások számára vonzóvá válik. 9.-ben volt egy srác aki viszonylag helyes volt,de ez semmi nem volt ahhoz képest,ahogy viselkedett. Mindenkit lefikázott akiről úgy gondolta,hogy megérdemli. Olyan szókimondó volt és annyira okos,hogy akire jó szót mondott annak csupán ennyitől jó napja lett. Minden srác vele akart spanba lenni és egy több csaj is belezúgott. Kár,hogy 1 év múlva másik suliba ment.

L/16

Én értelek... Középiskolában én is "menő" akartam lenni, meg közkedvelt, és szenvedtem attól, hogy a csóróságom visszatart, meg az, hogy a divat-ideálhoz képest volt rajtam pár kiló "felesleg" Így önbizalmam se volt sok, pedig menő és közkedvelt az lesz, akinek hatalmas önbizalma van, könnyen megszólal, mindig tudja, mit kell mondani - és persze,mivel "menő" közegben ezek az értékek, így ezek adnak önbizalmat, nem árt, ha pénze van, meg jól öltözött.

Nézd meg a közeget, hogy hol akarsz menő lenni, hol, mi az érték. És én azt mondom, inkább arra törekedj, hogy tiszteljenek mint hogy körülrajongjanak. Akit körülrajongnak azt a háta mögött simán leszólják. LÁttam hogy megy ez! Akit viszont tisztelnek, azt akkor is tisztelik, ha nincs ott.

Jó tanuló voltam,és visszanézve a képeimet, rosszul se néztem ki. Mégis kisebbségi érzésem volt.

Rockerek, majd goth-ok között változott meg mindez, olyan közegekben, ahol nem számít, ha csóró vagy, az emberek nem foglalkoznak a márkákkal, a divattal, nem díjazzák, ha valaki össze-vissza kefél, nem az a menő, stb. stb.

Meg hadd meséljek még valamit, voltak az osztályomban a "szerény" emberek, akiket akkor kicsit lenéztem, mert úgy gondoltam, "nem élnek" - utolsó években jöttem rá (de még időben!), hogy rosszul gondolkoztam róluk, mert emberileg ezerszer többet érnek, mint az egész "menő" bagázs együttvéve. És még ha ők nem is voltak olyan bulizósak stb.mint én, elfogadtak,és én is őket.

A 10 éves osztálytalálkozót inkább velük töltöttem. 3 akkoriban a többiek által lúzernek tartott sráccal, egyikük kövér volt (ma lefogyott és jó állása van), másikukat a stébersége miatt nézték ki (ma baromi jól kereső kutatóorvos), harmadikat az általános különcsége miatt (ma jogász, boldog házas, és k.rva jófej ember, az előző kettőhöz hasonlóan) illetve két lánnyal, egyikük a mély vallásossága miatt számított a lenézett kategóriába (kevesebb jobb lelkű és kiegyensúlyozottabb embert ismerek nála!) másik szintén szerény volt (az is maradt, és jó ember, jó állással)

A nagymenők egyáltalán nem vitték előbbre se tanulmányi, karrieri, se magánéleti téren. Nem mondom, hogy egyiknek sincs e téren szerencséje, de nagyon változó. És HITELESEBB,kiegyensúlyozottabb emberek nem ők lettek. Nem ők voltak azok, akik 3 pohár bor után is ugyanúgy beszéltek az életükről.

Szóval ezek fényében gondolkodj a menőségről szerintem.

29/N