Barátkozás - más is hadilábon áll vele? Avagy miért csak a másik sértődhet meg (de halálosan), én meg soha?

Huszonéves nő vagyok (légyszi ne oktassatok ki, hogy már csak a családon, gyerekeimen kell járjon az eszem, egy embernek bármilyen életkorban szüksége van barátokra is szerintem!)

Nem sikerülnek a baráti kapcsolataim, csak azok tartósak, amelyek "lagymatagok", nem intenzívek (pl. neten ismerkedtünk meg, levelezünk /néha msn, vagy ha személyes, akkor sem mindennapos kapcsolat, csak mondjuk 2 havonta egy kávé, kivel-mi-van, aztán mindenki rohan tovább a maga útján) Ha valakivel intenzívebb barátság alakul ki, valahogy mindig én leszek az "alárendelt" - pedig párkapcsolatomban, munkakapcsolatokban egyáltalán nem vagyok az a behódoló típus. Én sem értem,miért van ez... De kialakul ilyen, ha pl. a másik fél gazdagabb, vagy népszerűbb nálam (én szeretek társaságban járni, de kissé magamba forduló vagyok,nem egy "körülrajongott")

Egyik korábbi nagy barátnőm azt vette a fejébe, hogy el akarom szedni a férjét (nem volt igaz!!! a férje mászott rám, de visszautasítottam! De erről hallgattam, mert olyan elvakult volt, hogy úgysem hitte volna el! Elmondott engem minden ku.rvának, és közös ismerőseinket, többnyire sikertelenül, próbálta ellenem fordítani. De nem tették helyre, nem álltak ki mellettem, csak annyit mondtak, "ők nem folynak bele")

A mostani barátnőm meg azért orrolt meg rám, mert szóba álltam azzal a nővel, akivel szerinte csalja az élettársa. (Nem csalja.) Mert hogy én "ellene szövetkeztem". És megbeszélni sem hajlandó. Elegem van!