Minden emberben alapból él ez a nem mondom meg a nagatív véleményem a rokonság, közeli ismerősi kör szemébe dolog, vagy vannak akik gátlástalanul kinyilvánítanak mindent? Melyik jobb?

Kinek melyik jön be, az a jobb. Embere válogatja. Talán a középút itt is középen lehet. Megmondod a véleményed, de finoman csomagolva, kevésbé direkten.

Hát ez egy nehéz kérdés. Akikkel bizalmas a viszonyom simán megmondom a negatív véleményt, és úgy hogy ne legyen sértődés. Sok embernek azért nem szoktam mert tudom hogy valószínűleg kiakadna, hisztizne bárhogy adnám elő, arra meg nem vagyok kíváncsi. Viszont az ilyenekkel sose jópofiznék kamuból, az a kétszínűség. Egyébként becsülöm azt aki lazán megmondja a véleményét bárkinek, márha nem öncélú fikázásként teszi.

Én meg azt vettem észre azért nem mondják el ezeket egymásnak, mert kiérződik belőle, hogy ez nem szinplán néhány negatív tulajdonság, hanem magát az embert alapból nem szeretik. Viszont egy rokont, családtagot szeretni "muszáj" akkor is, ha úgy egyébként magunktól sosem keresnénk hasonló emberek társaságát. Félnek szembenézni és azt mondani "nem szeretlek". Pedig milyen lenne már szakítani nagynénivel, keresztszülőkkel, anyóssal, sógórral, kisöcsivel? Felkeresni őket egy nap és azt mondani, ezentúl legyünk csak barátok, vagy szimpla vérrokonok. Semmi kötelező közös ünnep vagy egyéb elvárások egymás iránt. Szerintem rettenet sok ember szabadulna fel lelkileg, és nem kellene megutálniuk egymást, sem a hátuk mögött kibeszélni a problémákat.