Mostanában nagyon nyomaszt ez a dolog. Ti hogyan kezelitek?

Én így kezelem: Tehetek ellene bármit? Nem. Ha pedig valami úgy is bekövetkezik, és teljesen lehetetlen rajta változtatni, akkor kár rajta tépelődni. Élvezni kell az életet aztán szevasz, utána majd úgy is kiderül, hogy van-e valami vagy nincs.

Ha létezik is reinkarnáció, az nem úgy működik, hogy a jelenlegi személyiséged fog tovább élni. Egyszer mindenképpen eltűnünk, legalábbis ebben a fizikai-lelki valónkban, amiben jelenleg vagyunk. Számomra ez nem nyomasztó, hanem pont hogy megnyugtató gondolat.

Pont ezért élvezd. Lét öröm legyen benned és még jó is lesz.

Én 8 éves lehettem amikor volt egy halálközeli tapasztalásom egy balesetből kifolyólag. Akkor lepergett életem filmje, annak ellenére hogy 8 éves voltam nagyon hosszú és részletes volt az egész, inkább úgy mondanám hogy újra éltem szinte minden pillanatot, de közben az idő állt, tehát valójában nem telt el idő míg ez lezajlott. A következő pillanatban pedig mindenben benne voltam, úgy értem hogy szaladtak felém a nagyszüleim a baleset miatt, de én láttam őket és nem csak láttam, hanem mintha minden gondolatukat és érzésüket is láttam volna, de közben minden tárgyban is éreztem magam, mintha minden részévé váltam volna, aztán egyszer csak rászméltem hogy a földön fekszek és újra úgymond a szemeimből látok, döbbenetes volt, de senki nem tudott nekem erre magyarázatot adni, viszont megváltoztam ettől kezdve, és az kezdett foglalkoztatni, hogy ki vagyok én és mi az értelme az életnek, gyerekként ez elég fura dolog. Évekkel később könyvekben találtam hasonló leírásokat a klinikai halálból visszatért emberek élménybeszámolója alapján. A kereső érzés mindig bennem maradt, kerestem a választ, ki vagyok valójában, megtanultam meditálni, egy ideig meditáltam, az életem jobb lett tőle, de a választ nem kaptam meg. Aztán véletlen a youtubon találtam egy videót, Mooji mester/tanító, jelenlét gyakorlatot tartott, annyi csupán a lényege, hogy megkér ne gondolj semmire, se a múltra se a jövőre, csak légy ott jelen, amikor ezt megnéztem éreztem valamit már elsőre is, aztán másnap újra megnéztem és amikor éreztem a jelenlétet, akkor a gondolat forrására figyeltem, ekkor egy pillanat nézetváltás történt és kivülről láttam a saját testem, egy pillanatig döbbenetes volt az egész, aztán a következő pillanatban már ott volt a felismerés, hogy AZ vagyok a ki a testét látja és a levegőből néz le, nem pedig maga a test, ez hihetetlen megkönnyebbülést okozott, szétáradt az öröm bennem egy pillanat alatt. Megértettem hogy az élet értelme, felébredni az emberi anyagi testben lélekként, de jelenleg ott tart az emberiség hogy az egó elfedi a valódi szellemi lényünket. Ebből kell felébredni/megvilágosodni. A halál pedig csak a test halála, aki megvilágosodik, az még életében megtapasztalja szellemi önvalóját és tudja hogy az örök, csak a test halandó. Tehát el lehet menni ezen dolgok mellet, mert nem érdekel valakit, vagy nem érti, vagy mert hülyének nézik azt akitől hallják, de be kell látni hogy a történelem folyamán mindig is voltak feljegyzések hasonló esetekről, napjainkban egyre több ilyen tapasztalatmegosztás van, idővel a kétkedő is belátja hogy ez van, nem pedig kitaláció, de ezt meg kell tapasztalni, más szájából ez teljesen hihetetlennek hangzik.