Egyetemisták! Mit gondoltok a sulitok közösségéről? Mi teszi/tette jóvá vagy nem annyira jóvá az ott töltött éveket?

Szerintem a kollégiumnak is nagy közösségformáló szerepe lehet, ott is vannak szintismerkedők/ versenyek, ha valami bornyitó/ vasaló/ jegyzet/ bármilyen random dolog kell, biztos lesz valaki, aki ad, közös filmnézések, beszélgetős estek is lehetnek, vagy ha valamit együtt akartuk tanulni/ átbeszélni, arra is szokott jelentkező lenni. A másik oldalát pedig tényleg az egyetemi bulik, közös sütögetés, bál, egyetemi nap(tavasszal, sportos) stb. teszik ki. Persze ezen kívül azért szerintem az is sokat számít, hogy a mindennapokban az ügyes-bajos egyetemi dolgokban legyen kire számítani, szaktársak mennyire segítőkészek. Én voltam egy rövid időt Szegeden egyetemista, ott nagyon különleges volt, hogy mennyi féle helyről jöttek az emberek, kicsit egymásra voltunk utalva, de nagyon jó közösségi élet volt, év közben is rengeteg sok kiülős program, borfesztivál stb. Aztán feljöttem Budapestre, itt azért kicsit más számomra, sokkal több olyat látok/ismerek, aki magának szereti intézni a dolgokat, és inkább a korábbi barátaival jár el, de egyébként meg itt is ugyan olyan jó közösség tud kiépülni, csak nekem a szegedi úgy alakult, hogy családiasabb volt, de ez nem egy törvény, hanem csak az én egyéni tapasztalataim. Szerintem ha valaki nyitott rá bármelyik egyetem bárhol nagyon jó lehetőség arra, hogy életre szóló barátságok és élmények szülessenek. :)

Nem mondom, hogy nem élvezem az egyetemen töltött éveimet, de én nem igazán járok kimondottan egyetemi vagy kolis programokra. Az évfolyamtársaim és úgy általában az egyetemisták szeretnek bulizni, inni, minden alkalmat megragadni a lerészegedésre, én nem szeretem az ilyen programokat. Semmi baj azzal, ha valaki ezt élvezi, egyszerűen nem az én világom. A csoporttársaim is az ilyen fajta szórakozás hívei, én mindig kínosnak éreztem, mikor a csoportbulikon 10-12 tajtrészeg, artikulálatlanul üvöltöző ember mellett csendben ültem a sarokban. Az egyetemi és kolis programok főleg ezt az igényt szolgálják ki, ezért inkább külön programokat szoktam szervezni a barátaimmal, nem igazán vagyok a közösség része. A közösséget jónak tartom, alapvetően összetartóak a csoportok, az évfolyam és a felsőbb évesek is szívesen segítenek nekünk, beveszik a fiatalabbakat is a programokba. A koliban is általában segítenek egymásnak az emberek, bár itt sajnos előfordul egy-két drámakirálynő, aki nem képes egyetlen félévet úgy végigcsinálni, hogy ne veszne össze a fél kolival, ne lenne legalább egyszer kiabálás, ajtócsapkodás, költözés miatta az alapvetően nyugodt kolinkban.