Gondoltatok már rá, hogy világgá mentek?

Már gondoltam rá. Aztán visszaszálltam a földre :) (ez csak a mesében működik...)

igen, sokszor. én is inkább a "vadonba" menekülnék mint a városban mindenki szeme előtt..

Igen

de ha még nem fordult meg valaki fejébe miért akarna belegondolni abba, hogy rossz is lehet és elszökik? ugye nem erre a durcis elmegyek egy hétre visszamegyek nincs igazából hol laknom máshol elszökésre gondoltál? mert az igazán felesleges és önző dolog :)

de lehet, hogyha 3. napja nem ettél volna nem tudnál egy erdőnek neki indulni.

Gondoltam má rá, de az egyik válaszolónak igaza van: ebben a mostani világban ez valóban nem lehetséges. Ha vannak gyermekeid, nem adhatod fel, meg kell nekik mutatnod, hogy egy erős jellem átvászeli a legrosszabb időszakot is. Ha férjed, felséged, vagy párod van, megint nem lehet felkapni a nyúlcipőt, mert a szökés helyett a szóváltás (nem a veszekedés) jobb megoldás. Ha a munkahelyeden van probléma, azt is feltétlenül és mihamarább ki kell küszöbölni, vagy egy alapos beszélgetéssel, vagy a munkahelyváltással. Szerintem manapság csupán a civilizáció az, amley szökésre késztethet(ne) minket. Ez a fejlődés, amely borzalmas méreteket ölt, sokak számára nem kívánt, és visszatetszést vált ki.

Nem találgatásokra vagy "ha"-ra alapozom, elég nagy családun van, szeretjük egymást, számomra elképzelhetetlen, hogy ne legyenek. A munkahelyemet én választom, ha nem tetszik, elmegyek, de nem világgá, hanem egy meghallgatásra egy másik céghez, esetleg egy újabbhoz, figyelem a hirdetéseket, stb. Eleve nem költöznék olyan helyre, amely nyomott, a lakók öntudatlanok, iszákosak, stb. Tudatosan is ki lehet kerülni a hasonló helyzeteket, nem a menekülés az egyetlen cél, nincs olyan, hogy valami balul sül el, és menekülőre fogom, majd később ráfogom egy hibára a gyenge jellememet. Igenis, amíg van megoldás, nem menekülök, de ezt hadd ne magyarázzam neked.