Elgondolkozott már valaki azon, hogy milyen sokan élősködnek a nyakunkon?

Köztisztviselő vagyok-nem fontos hol-és a kezem között nap mint nap több száz levél fordul meg, ahol belelátok az emberek mindennapjaiba. Sokszor felháborodom, mikor életük problámájáról keseregnek, hogy milyen szegények, ki a beteg, ki nem dolgozik ezért, azért, és az ember pontosan tudja, hogy vagy hazudnak, vagy teljesen hülyék, és kapják majd a segélyeket, az adónk erre megy el. De mindjárt példa sajnos egy ismerős, aki nem volt nagykorú, mikor szült a szintén nem nagykorú párjától, egyik sem tanul, nincs szakmájuk, nincs végzettségük, és az anya kijelenti, hogy őt csak részmunkaidős állás érdekli mert a gyerek után járó pénzt nem akarja elveszteni, az apa közli, hogy ő nem fog akármilyen állást elvállani. Tőlünk kérnek kölcsön minden hónapban. Én meg közel a harminchoz azon töprengek, hogy van érettségim, van okj-s képesítésem, felsőoktatásban tanulok, a nettó bérem nem éri el a 60 ezret, előre rettegek, hogy mi lesz, ha pár év múlva szülnék, mert a fizetésem szar, és a jó munkahelyek nem teremnek minden fán. És akkor ez a két ingyenélő, felelőtlen meg majd állandóan segélyt kap, úgy hogy soha semmit nem tettek, csak a sült galambot várják, és még hány van ilyen! De a gyerekek után járó pénzeket is szabályoznám, mert aki már egyébként is nyomorog, az ne szüljön még 2 tucat gyereket, akit szintén a más pénzén neveli, már ha neveli...De elég, ha a saját kollégáimra gondolok, akik iskola után dolgozni kezdtek, már 40 éve is akár és soha nem lopták a napot, nem dőzsölnek, de más nyakán sem élősködnek....