A metalheadeknek milyenek a szokásai mi az világelképzelésük?

Téves, miszerint a metalheadeket lázadóknak mondják. Egy szerte ágazó, önmagát régen kinőtt zenei műfajról beszélünk, és annak örökké hű rajongóiról. Alműfajonként változik a világszemlélet, a megjelenés szintén. A Thrash Metal rajongói a hardcore punkok úgymond, politika témában utazó, laza/szakadt külsőt soha meg nem vető, általában régisulis arcok. Németország. A Black Metal megszállottjai a másik véglet, a műfaj alatt komorabb, drámai hatások uralkodnak. Filozófia, többnyire. Az öltözék sötét, néhol középkor ihlette. Norvégia. A Traditional Heavy Metal követői megint csak egy más világ, sokkal színesebb közösségről beszélünk, kevésbé súlyos zeneiséggel és a rock zenéhez közelebb álló megjelenéssel. Anglia.

Minden alműfaj épp ilyen eltérő egymástól. A zenészre hatással van az ország, ahol él. (Norvégia-hideg, kopár. Németország-tömény politika. Anglia- bulis hely.) A zene az alkotó elméjéből pattan ki, a hallgató azonosul vele. Olyanná válik, mint a szerzője. Ez lezajlott a huszadik században, ma már korhű irányzatokról beszélünk. Az idősebb generáció megkezdett munkáját követjük, az illúziókkal táplált valóságért.

Én azt vettem észre hogy két véletlenszerűen kiválasztott metalheadben annyi lesz a biztos közös pont, hogy mindkettőjüknek van legalább egy fekete pólója.

Ugyan úgy vannak itt is suttyók, és értelmiségiek, szerintem még az arányok se változnak mintha bármilyen egyéb mintát vizsgálnál.

Nincs egész világra kiterjedő ideológiai háttér amit minden metalhead magáévá tenne, magáénak érezne.

A zene mögött persze van világnézet. De ezzel nem mindenki azonosul.

És ahogy első írta, rengeteg műfaj, melyek nem csak hangzásilag de világképben is eltérnek.

A Black, Doom metál a fájdalom, a gyűlölet, és az emberi gyarlóság megvetése köré épülő műfaj. A civilizációt egy megvetendő helynek látja, melyből a magányba való elszigetelődés egy tisztább állapotot eredményez.

Ehhez a műfajhoz tartozik például a Burzum, mint klasszikus.

A Heavy, Power, Industrial metál sokkal pozitívabb. A gyűlölet kevésbé erős, inkább nagyon intenzív düh és harag jellemzi. A harc gyakori téma, tehát nem elszigetelődést választ a világtól, hanem aktív harcot benne/ellene.

Egy eléggé egyedi műfaj a Pagan vagy Folk metál.

Eleve furcsa hangszerekkel rendelkezik, népies, akusztikus hangszerekkel. A hegedű, a harmonika, a lant, a furulya, a síp, a tekerőlant, a népi pengetős hangszerek gyakran előfordulnak.

Ez a műfaj a természetben való életet, és a természettel való összhangot testesíti meg. Nagyon vidám általában, mondhatni a paraszti élet és a természetben élő ember gondolatai elevenednek meg. gyakoriak az ivásról, a természeti ünnepekről vagy épp egy egy természethez kötődő munkáról szóló számok.

Ilyen például a Korpiklaani.

A symhonic metál egy nagyon kifinomult hangszereléssel, és tiszta énekhanggal rendelkező metál. Ebben a csoportban gyakoriak a női énekesek.

Ilyen például az Epica.