A nők valóban nem egyenjogúak?

Szerencsére ilyen kérdésekkel csak a dgatlan, fridzsidertestű/libidójú, főként pszichológiai eset feministák foglalkoznak.

A nők és a férfiak jórésze továbbra is csapatjátékosként, családtagként, stb próbálja közösen tolni a szekeret.

Kérdező, Te se foglalkozz vele, jobban jársz, puffogjanak magukban ezek a bányagebék.

Kérdező! A 21-es hozzászólásodra...

"Nagyon odáig vannak a nők a gyereknevelés miatt. Könyörgöm beszámít a munkaidelyükbe! És egyébként is hol van az anyai öröm? Vagy az nincs csak érdek? "

Figyelj, az egy dolog, hogy nyugdíjba menetelnél majd beleszámít a szüléssel kapcsolatos kieső idő. Még jó, legalább azt nem vonják le úgymond. De itt nem erről van szó. Hanem arról, hogy pusztán azért, mert valaki nő, és valaki éppen szülőképes korban lévő nő, pusztán e tény miatt eleve nagyon nehezen kerülhet be egy munkahelyre.

Egyszerűen nincs meg az esélyünk ahhoz, hogy a napi létszükséglethez/szórakozáshoz/családalapításhoz és gyerekvállaláshoz/lakásvásárláshoz/stb. szükséges anyagiakért megdolgozzunk. Amíg van azonos tudású és képességű férfi jelentkező, akkor inkább őt választják... Egyszer egy cég könyvelési osztályán elég nevetséges dolgot tapasztaltam: voltak vagy tízen a könyvelők, és csak két nő volt közöttük, azok is az idősebb korosztályból, többiek férfiak, de inkább csak fiúk, olyan 30 alattiak... A könyvelői munka nem egy tipikus férfimunka... Nem azt mondom, hogy ne végezze férfi, csak azt, hogy ne ilyen nagy számban. Nem hinném, hogy ne lett volna 25-30 éves körüli női jelentkező azokra a könyvelői állásokra. Ja, csak nem akarták, hogy szülés miatt ki-kiesen egy, hát fel sem vették, esélyt sem adtak neki.

Ja és a könyvelésen a két öreg nyanya meg gondolom a tipikus tratyikázós, mint amiket te is említettél, hogy a hivatalokban hogy elvannak... Az ilyen munkaidőben pletykálkodósok többnyire idősebbek vagy butácskább egyedek, akik jól bebiztosították már a helyüket, jellemzően állami cégeknél dolgoznak és a főnökük nagyjából letojja, hogy milyen munkát végeznek, csak azt ellenőrzik, hogy a napi 8 órát bent töltsék... Stresszes munka az övék, mert sok a károgó ügyfél, de ezekre már immunisak, csiga tempóban csinálják azt, ami 16:00 időpontig belefér a napjukba. Egyébként csak szólok, hogy pár férfi is van köztük, azok is hasonlóak, mint ezek a nők. Nagyon nagy uraknak képzelik magukat.

De egy országban nem csak köztisztviselők vannak....

A munkák többsége magáncégeknél adódik, és az teljesen más. Egy magán cég vezetője ritkán fog munkaidőben lotyogós nyanyákat alkalmazni. Ha mégis, azt rövid ideig teszi, vagy éppen csókos az öreglány azért.Hosszútávon neki az kell, hogy a beosztott robotoljon szorgalmasan, és azt úgy ahogy meg is fizeti. Ezekre a helyekre nehéz bekerülni normális dolgozni akaró és tudó nőként, mert mindig inkább a férfit választják.

Egyébként én nem a férfiakat okolom emiatt, félreértés ne essék! Abban, hogy pasikat vesznek fel, sok esetben belejátszik, hogy ki a HR-es döntőbíró... Sajna sok cégnél a HR-es melókat még mindig nőknek adják, abból is a rosszabbik fajtának. Ők meg előszeretettel szelektálják ki a 20-40 közötti tanult és szorgalmas nőket...

Most nem olvastam el minden hozzászólásodat, de a 31-es is a szemem elé került. Szóval:

A sorkatonai szolgálatról csak annyi, hogy ne tudd meg milyen mókás históriákat hallottam már egy csomó pasitól, hogy milyen módon kerülték el, hogy behívják őket! Az egyik külföldre ment, a másik hazánkon belük váltogatta lakhelyét, hogy ne érje utol a hivatal, más dokikkal játszott össze, hogy fizikailag alkalmatlannak ítéljék a katonaságra.... És be is jött nekik. De akinek nem, az sem mind tekintette tragédiának, inkább hülyéskedésnek a sorkatonaságot.

Végül is teljesen érthető, ne háborúra készüljünk már! (Azért megjegyzem, kíváncsi lennék mi lenne, ha tényleg háborúzniuk kellene. Előbb menekülnének a világ másik végére...)

Az meg, hogy a férfiaknak illene a fizikailag nehezebb munkát végezni, puszta adottság. Úgy lettünk teremtve, hogy a férfiak erősebbek. De tényleg! A magam női erejéhez mérten egy csomó nehéz dolgot megcsinálok, de inkább ésszel, mint erővel. Múltkoriban is egy kisebb hűtőt kellett egy lépcsőfoknyival magasabb placcra tenni, én azt egyedül úgy oldottam meg, hogy fokozatosan több deszkát tettem alá, miközben megbillentettem. Mert megemelni nem bírtam. Míg végül elérte a felsőbb szint magasságát, és csak rátoltam... Na aztán festés és egyéb miatt le kellett venni, majd újra vissza. Épp volt egy férfi a háznál, mondtam hozom a deszkákat..., mire ő pikpak felrakta a felsőbb szintre minden nélkül.

Ennyit tud számítani, hogy valaki férfi és erősebb. Én ilyen helyzetekben mindig aggódom, nehogy megerőltesse magát, nehogy sérvet kapjon az adott pasi. De általában kiröhögnek, hogy ugyan semmiség. Egyszerűen erősebbek a férfiak fizikailag, ez van. Hatékonyabbak tudnak lenni a fizikai erőt igénylő munkákban, ezért ésszerű, hogy ezek ők végezzék. És ettől még nem kell minden férfinak fizikai munkát végeznie! (Mondjuk nem is végez, ezt tudjuk jól, szóval igazán nem mondhatod...)

HOgy nem tudott volna vadászni az ősembernő? Ki tudja, de ha nem is, lehet vegetáriánosság lenne általánosan a mai napig, na és? :)

Hogy nem háborúztak volna? Szerintem se. Vagy világbéke lenne, vagy pedig máshogy irtották volna az ellenséget. Például a méreg egy jó példa, nem? Lásd az egyiptomiakat... :)

Bányászmunka? Tudod te mennyi nő dolgozott bányákban, amikor a 2. világháború után az oroszok igazságtalanul elvitték "málenkij robotra"? Ilyenekkel te tisztában vagy?

Szántás, vetés, kaszálás.... És hogy mennyi nő dolgozott a földeken...?

Favágni és erdőirtani talán egy nő valóban nem áll neki. Inkább alkalmazkodott volna a természethez az irtás helyett...

Stb, na hagyjuk, térjünk a jelenre:

Én nőként mit csinálok? Boldog vagyok, ha kapok munkát és dolgozhatok bejelentve szépen, és legalább átlagbért megközelítve. Mellette megcsinálom az otthoni szokásost, mint a főzés, mosás, varrás, takarítás. Próbálok időt szakítani, hogy ültessek ezt-azt a kertbe, de ehhez több idő kéne. Így is sok munka az udvart rendben tartani, tavasszal-nyáron a gaz nyírás, nyáron a gyümölcsök összeszedése, eltevése télire, ősszel a sok gereblyézés és a létra tetején állva az eresz kipucolása, télen néha a hó is esik... És akkor az öreg házon az állandó extra munkák: MOst a vihar után igazgathattam a cserepeket a tetőn. Nehéz volt felvinni a padlásra a létrát, de hogy hogynem férfi nélkül megoldottam. Mindig elromlik valami, a múltkor is a csillárt kellett buherálni, de elektromos kütyüket elég gyakran javítgatok, pedig szerinted gondolom nők ilyet nem csinálnak. Bojlert is szabadítottam már meg a vízkőtől...

A volt barátom egy informatikus, elvan a pécsi lakásában. Gondoltuk lakjuk együtt, mondta költözzek hozzá. Jó, kipróbáltuk. De hogy viszonylag otthonosan érezzem magam nála, valahogy el kellett takarítani a rumlit és koszt a lakásából. Úgy voltam vele, ha már én lakom nála, hát segítek, megcsinálom amit bírok. Csináltam is amit, néha kellet csak segítenie, pl szekrényt odébb húzni, de ahhoz is olyan nehézkesen állt hozzá, hogy jobbnak láttam inkább egyedül és ésszel megoldani a többit (mint pl otthon a hűtőemelgetést...). Na szóval a lusta disznó férfinál is én mint nő csináltam a nehéz melót, akkor miről beszélsz te?Hol használom én ki a szegény férfit? Mikor is hivatkoztam törékenységre? Ott is hagytam a lusta pasit, de nem azért mert ennyire lusta, hanem mert nemcsak hogy nem tudta picit sem értékelni a későbbi rendet és tisztaságot, még zavarta is ha késő este is a takarítgatással foglalkoztam. Máskor nem fért az időmbe... Na hát erről ennyit, hogy ki segít be kinek és miben.

Hazánk nagyrabecsült férfi szakunkásairól meg csak annyit, hogy pocsék munkát végeznek, és ők azok akik kihasználnak mindenkit, de főleg a nőket!

Nemrég olyan villanyszerelési munkák adódtak otthon, amit józan ésszel nem csináltam meg magam, mert bár gondolom hogy kell, mégis nagyon az árammal kell játszani... Így szerelőt hívtam. Pofátlanul sok pénzt kért érte, közben a munka sem nem tartott sokáig, sem nem igényelt fizikai erőt, és a cuccokat is én vettem meg hozzá. Valag pénzt elkért...

Az olyan fizikai munkák meg amiket inkább nők csinálnak, pl varrás, takarítónősködés, cukrászkodás, stb... ezekért meg alig fizetnek valamit. Persze mert nők végzik, örülnek, ha dolgozhatnak,és épp ezért nem is mernek sokat kérni szemben a pénzéhes férfiakkal.

(Kivétel persze mindig és mindkét nemnél van. nem általánosságban beszélek.)

"Némely nő úgy adja elő a szülést , gyereknevelést mint egy világkatasztrófát. Szerintem meg a legcsodálatosabb dolog. "

Boldog lennék, ha 38 évesen lenne már legalább egy gyerekem! Félnék a szüléstől, de ez nem tart vissza. Legjobban a kisiskolás korú gyerekeket bírom, mert nagyon tanulékonyak és kreatívak abban a korban, ha egy ilyen gyerekkel hoz össze a sors a hétköznapokban, tök jól elvagyok velük. És jó lenne, ha lenne egy saját ilyesmi korú gyerekem, tanítgathatnám mindenfélére, vihetném kirándulni, akármi..

De még egyáltalán fel sem merülhetett bennem, hogy gyereket szüljek, mert kivel és hova?

Kell először is egy lakás. Nem anyám öreg háza, mert ott bár én robotolok, mégis csak ő az úr...

Egy lakásra való pénzt 38 éves korig simán össze tudtam volna spórolni, ha... És itt jön a ha! Ha mondjuk nem nő vagyok és nem kell annyit szenvedni egy állásért. Engem sosem rúgtam ki, mert rendesen végeztem a munkám, de pechemre a cégeket mindig megszüntették, és minden állásomat így vesztettem el. Rengeteget kellett szenvednem. Minden egyes interjún az állandó gyanakvás, hogy vajon lépek-e szülni vagy sem.... Sok helyen nem kérdezik meg, mert nem szabad. Ez engem zavar. Kérdezzék inkább meg, és majd elmondom, hogy nem állok abban a helyzetben, hogy a közeli jövőben szüljek. Gondolom akkor sem hinnének nekem, de mégis megnyugtatóbb lenne, mint az, hogy eleve feltételezik, hogy úgyis lelépek.

Dolgozni akarok, pénzt keresni, spórolni, ennyi.

Egy helyen ahol jobban a témába mentek, nem hitték el, hogy nincs gyerekem. Azt hitték hazudok. Én először azt hittem csak egy stresszinterjú, de nem, kiderült, ők komolyan azt gondolták, hogy kisgyerekem van. Mert nem volt bejelentett munkahelyem egy ideig...

Tudod mennyi időm esett már ki pusztán ezért? Neked meg az fáj, hogy ha mégis szül egy nő, akkor azt kis időt beszámítják a nyugdíjnál?

Szóval ahelyett, hogy spóroltam volna a fizum, rengetek időm ment el a semmire, és mindig a korábban megszerzett pénzemhez kellett nyúlni. Így nem lehet lakásra gyűjteni.

Arról már rég letettem, hogy egy férfival közösen vegyek lakást. Ilyenkor jön az a duma, hogy csak ki akarom használni, nem? Nahát köszi, inkább ne.

Na meg ennyi évesen a hozzám illő férfiaknak már simán van sajátjuk, mert nekik volt lehetőségük megdolgozni érte, meg ugye fizut is többet szoktak kapni és nem csak kis éhbért. Szóval kétlem, hogy egy pasi felesben akarna családi fészket venni velem...

Egyébként sem találkoztam még olyan férfival, akivel komolyabban lehetne tervezni. Az egyik lusta, a másik szélhámos, a harmadik sokat beszél... Nálam meg csak olyan jöhet szóba, akit imádok és viszonylag jól kijövök.

Szóval nem akarok úgy gyereket, hogy eleve azzal számoljak, hogy apa nélkül nevelem majd, az a gyerekkel szemben a legnagyobb szemétség.

(Egyébként nem gondolom, hogy minden férfi link, csak ha ez a munkaszitu nincs rendben az életemben, akkor ismerkedni sincs nagyon kedvem, mert a férfiak is úgy vannak vele, ja ez munkanélküli, akkor hagyjuk, biztos csak el akarja tartatni magát. Na ez nem kell, köszi.)

És én is unom már ezt a feminizmus dumát. NIncs egyenlőség. Nem az kell törékeny nőként kezeljenek, meg előreengedjenek a férfiak ha bemegyünk valahova, meg rámadják a kabátot, és a többi szerencsétlenség. Csak annyi, hogy dolgozhassak.

De alig-alig valósulhat ez meg. Szóval nincs egyenlőség, csak duma...

A kormány meg osztja a közpénzt (már amit nem nyúlt le) a buta gyerekcsináló embereknek, akik züllöttebbnél züllöttebb módon élnek és semmi jó példát nem mutatnak a gyereküknek. Csak a szavazatokért... Ahelyett, hogy munkahelyteremtésen agyalnának. Ja és nem a közmunkára meg a teszetosza munkákra gondolok, hanem az agyat igénylőkre...

Minden tiszteletem tiéd, 65%-os - de ilyen nő igen kevés van.

Egy emberből meg nem lehet általánosítani.

Nem olvastam végig de a nők elfelejtik mindig mondani hogy ők hamarabb mennek nyugdíjba, tovább élnek, a női hajléktalanok csupán csak 20%, szerencsére növekszik ez a szám, hiszen a jogok a rohadt törvény a nőket védi, bármi történik, szinte mindig a nő győz, ha az anyuka nem egy alkoholista akkor szinte 100% hogy ő kapja a gyereket, ha az apuka csóró még akkor is lepereli róla azt a rohadt gyerek tartást, és azt a tetves házat a válásnál mindig a nő kapja.

Ha megütök egy nőt akkor szexista vagyok, nő gyűlölő, erőszakos, erőszakoló, és még ezer egy hülyeség, ha egy nő megüt, akkor megérdemeltem, és egy nő rohadtul mondhat rám bármit, nem tehetek szinte semmit se, mivel ha mondok róla bármit akkor rögtön mondják rá hogy szexista.

Kérdező!

Neked ezzel a problémával mindig gondod lesz. Nem azért, mert elfogult vagy bármelyik nemmel kapcsolatosan!

Hanem azért, mert nem érted a problémát. Valaki kap ennyi fizetést,másvalaki meg annyit. Ugyanazért a munkáért! Na és? Ez nem egyenjogúság kérdése, hanem elfuserált gazdaságpolitikáé. A kormányt kárhoztasd érte. A nők csevegnek! Egyik helyen. Másikon meg kidolgozzák a belüket. A férfiak ügyesen szabotálják a munkát, mert ők nem beszélik meg a főzést. Nem tudják hogyan kell. Egyes helyeken. Másutt meg kidolgozzák a belüket. Egyik helyen nem azért csinálnak mást munka helyett, mert ott lehet. Hanem mert elfuserált a gazdaság. A főnöke is elfuserált. És ha nem az, akkor se tehet mást. Ne a főzőcskéző nőket, ne a piáló pasasokat, ne a tehetetlen főnöküket szidd, hanem a kormányt.

Most akkor mindenért a kormány felelős? Igen mindenért! Akkor is, ha valaki más a hibás. A szakács se mindent maga főz, de mindent maga határoz meg. Ha a kukta elcseszte, akkor vagy rossz kuktát alkalmazott, vagy nem mondta el a teendőjét, vagy rosszul dolgoztatja. Engem nem érdekel, melyik eset, csak az, miért rossz a bélszín. Ezt úgy hívják, hogy felelősség. Amíg nem tudod, ki miért és hogyan felelős, nem fogod megérteni a problémáidat, és mindig téves következtetésre jutsz. Ha szólnak érte, megsértődhetsz. De gondolj arra, vannak, akik helyesen következtetnek. Mi a különbség, közted és őközöttük? Mert itt a titok nyitja.