Mondanátok kritikát az írásomról? Szerintetek megéro dolgozni rajta?
Szóval ez egy HP fanfic szerűség csan Franciaországban követi nyomon Harry küzdelmeit Voldemortal szemben.Ez az első írásom.Ezért kérek segítséget tőletek.Ha valakit érdekel a folytatás : [link]
13/F
Hogy lehet valakinek ilyen gyönyörű haja? „Kérdeztem magamban miközben mögötte sétáltam.
- Ne bámuld már ilyen nyilvánosan! - szólt rám Xavier.
- Damien már megint Alyssiát bámulja? - szólalt meg a Victoire aki most szólalt meg először amióta kicsöngettek.
- Nem lehet?!
- Hát...
A diákok egyre jobban igyekeztek a gyógynöványtanra ahol Camille tanárnő várta őket. Damien egész órán csak a menta levelét bökdöste a tollával. Xavier aludt, Victorie pedig, mint mindig, most is olvasott. „Mikor telik már le az a nyomorult hatvan perc?!”. És ekkor (a diákok nagy örömére) megszólalt a harang, ami az óra végét jelentette.
- És a házi feladat harminc centiméteres kutatást írni a mentalevél és mentaszár felhasználásáról. - mondta nyugodt hangon Camille tanárnő, mintha ez a világlegtermészetesebb dolga volna.
A diákok, mint egy csorda, úgy özönlettek az ebédlőbe. Á Saint Benedictiseknek az ebédlő végében volt az asztaluk.
- Miért nem lettem Benedekes?! - fakadt ki Xavier.
- Bocs skacok, de én akkor megyek. - mondta Damien és elindult a Benedekesek asztalához.
- Véletlenszerű volt a beosztás. Szólj Fleur tanárnőnek hátha átrak a Mártonosokhoz. - mondta Victoire.Az ebéd végeztével a diákok kitódultak a parkba. Damien összeszorított kézzel ment végig a folyosókon. Alyssiát kereste. Most először próbált bepróbálkozni nála. Odaért a Benedekes tornyába, ami a szokásos zöld, kék, ezüstszínekben pompázott. Alyssia egy fotelben ült és könyvet olvasott.
- Öööö....Szia!
- Szia - mosolygott rá a lány
- Szerettem volna megkérdezni hogy...nincs-e kedved le...
- De van kedvem. - mondta lány és újra a kezébe vette a könyvét és elkezdte olvasni. Damien szóhoz sem jutott. Boldogan sétált végig a folyosón. Semmi nem szeghette kedvét. Csak egy dolog. A szülei halálfalók. És ő maga is az. Sohasem vehetett fel olyan ruhákat, amikben látszódott a karja. Hülye Harry Potter! Ha ő most nem kavarná Angliában a szart akkor nem kellene itt szenvednie. Boldogan élhetne itt Franciaországban.
- Szia Damien, mit csinálsz itt? - kérdezte Fleur Delacour tanárnő
- Semmit tanárnő, csak sétáltam. – válaszoltam és óvatosan elillantam. Nem néztem hova megyek és ezért belebotlottam abba, akit a legkevésbé szeretek. Louis-ba. Mártonos srác és azt hiszi övé a világ.
- Mi van Damien! Nem látsz a Sátántól? – röhögte el magát. Imádott gúnyolódni a nevemmel.
- Ha befogod, megengedem, hogy elmenj.
- FOGD BE A POFÁD ARANYVÉRŰ!! – ordibálta rám.
- Várj három másodpercet hátha megsértődöm.Egy….Kettő…..Három…Bocsika majd holnap. – ekkor bekövetkezett az amire nem számítottam. Előrántotta a pálcáját és rám szegezte.
- Stupor! – ordította, én meg elvágódtam.
- Reducto! – kiáltotta megint. Ez már rohadtul fájt.
- Expulso! – mondta. És ezzel a lökéssel a falnak taszított. Most vettem észre, hogy egy nagyobb tömeg vett minket körbe. Megpillantottam Xaviert,Victoriet, Alyssiát. Nyernem kell. Felálltam és elordítottam magam.
- Confringo! – Louis talárja kigyulladt.
- Caspitulatus! – küldte rám de én hárítottam.
- Deprimo!
- Stupor!
- Protego Maxima! – és ezzel a pajzs bűbájjal egyben el is taszítottam ellenfelem. És azt hittem vége. De nem. Egy Hangot hallottam: „Crucio”
- CRUCIO! – ordította rám. Görcsbe rándult mindenem. Sajgott az egész testem. De véget ért. Ott állt fellettem diadalittasan.
- Reducto. – mondtam gyászos hangon, de még így is eltaszítottam ellenfelemet. Felálltam.
- Sectumsepra! – mondta mire egészen Alyssia lábáig csúsztam. Vérzett mindenem. Alyissia lehajolt hozzám. Csak nézett.Az átkot ismertem.
- Mi van Damien nem tudod az ellenszerét?! – nevetett fel. Őrült. Gondoltam magamban. Ennek az ellenszerét nem ismerem. De a saját átkomat most kipróbálhatom.
- Rictumsepra! – üvöltöttem utolsó életerőmmel és ezzel az átokkal átadtam magam a vérzésnek. Alyssia fölemelte a fejem.
- Hívjatok orvost! – kiabálta – Gyerünk már!
válasza:Az adminok ennél sokkal rosszabbakat is átengednek a rostájukon.
Vannak, akiknek bejön ez a sítlus, nekem nem. Sajnos nem bírtam elsőre végigolvasni, pedig alapvetően szeretem a fanfictiont és régebben került is ki nem egy a kezem alól.
A nevek nagy részétől a hideg rázott ki, nem jó értelemben.
Amin javíthatsz: a párbeszédeknél az összekötő szövegeket nézd át, nem feltétlenül kell mindig mindenhol mindent magyarázni.
Az ötlet, hogy a főszereplőd halálfalók fia, szerintem nagyon érdekes.
Minden másra azt tudom mondani, hogy nagyon látszik rajta a korod és hogy ez az első írásod.
Hogy megéri-e dolgozni rajta, azt szerintem az alapján döntsd el, hogy élvezed-e. Ha igen, akkor írd csak nyugodtan, de ne várd tőle, hogy tökéletes legyen. Minél többet írsz (és olvasol!) annál inkább rá fogsz érezni.
Így kezdetnek azt tudnám tanácsolni, hogy figyelj oda a szóismétlésekre és legyenek leírások is, írd le hogyan néznek ki a szereplők, hogy néz ki a hely, ahol vannak. Nem csak a párbeszédek fontosak.
Előző vagyok, még annyit fűznék hozzá, hogy nagyon nem ajánlom, hogy rögtön az első írásodat a "nagyvilág" elé tedd! Egész egyszerűen azért, mert a nagyvilág elér könyörtelenül tud kritizálni időnként és nincs tekintettel arra, hogy ki vagy és mi várható el tőled. Könnyen lehet, hogy csak elveszi a kedvedet az egésztől, ami nem lenne jó.
Szóval szerintem jobban tenned ha az első írásaidat, amiben még csak próbálkozol a dologgal, megtartanád magadnak, vagy csak rokonoknak, barátoknak mutatnád meg, mert egyrészt tőlük könnyebb kritikát elfogadni, másrészt figyelembe veszik azokat a szempontokat is amiket mondtál, hogy 13 éves vagy és hogy ez az első írásod.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!