Kérlek mondjatok kritikát az írásomról?

Ha tényleg 15 éves vagy, minden tiszteletem a tied. Nem olvastam belőle sokat, de beraktam a könyvjelzők közé! :)

Eszméletlenül jól leírod a tájat, a környezetet, nagyon jól bánsz a gondolatokkal. Ha nagyon belejönnél, és jó értékeléseket kapsz, fontolóra vehetnéd hogy kiadatod. Remélem tudtam segíteni! :D

"Most biztosan sokan gondolják: Bah, megint egy nyálas tini románc."

Igen én is ezt gondolom, hogy megint egy nyálas tini románc. Csak a helyszínt változtattad meg...

A románc nem kifejezetten az én zsánerem, de tetszik, hogy nem tucatszerű alapötletből írtad. Az biztos, hogy nem lesz könnyű az afganisztáni háborúról írni, főleg, ha sem Afganisztánban, sem háborúban nem jártál még. Én három megjelent regénnyel a hátam mögött se mernék belevágni egy ilyen projektbe - de talán tizenévesen, első regénynél nem is baj, ha nem egyből az a cél, hogy valami hiteles, kiadható írást hozz össze. Gyakorlásnak valószínűleg tökéletes lesz.

Igazából csak a fülszöveget és a regény első fejezetét olvastam el, így magáról a történetről nem tudok túl sokat mondani. Szerintem ügyesen fogalmazol, de érdemes lenne több konkrétumot használnod, mert anélkül kicsit a levegőben lógnak a leírások. Pl. melyik évben vagyunk, milyen nemzetiségű a főszereplő? Újságíróként, diplomataként, egészségügyisként, vagy valamilyen más minőségben utazik Afganisztánba? Ezeknek ki kellene derülniük már az első fejezetből. Melyik repülőtéren játszódik az első jelenet? Nézz utána, honnan lehet Kabulba utazni, vagy ha a narrátor még Ferihegyen van, akkor hol fog átszállni Kabul felé. Utaztál mostanában repülőn? Már nem "játszanak" filmet, mint a moziban, hanem mindenki előtt saját monitor van, ahol kiválaszthatja, mit akar nézni, és saját füllhallgatón megy a hangsáv.

Ha a lány szereti az extrém sportokat, az nagyon izgalmassá teheti a karakterét, főleg, ha tudod, milyenek az ilyen emberek, hogyan viselkednek a valóságban. (Segíthet, ha van ilyen ismerősöd.) Én azt javasolnám, próbáld meg nem ennyire direkt módon közölni a dolgokat az olvasóval, mert így kevésbé tűnnek valódinak. Ha pl. szereti az ejtőernyőzést, azt ne így említsd meg, hanem mondjuk piszkálgasson egy sebet a karján, és jusson eszébe, amikor fennakadt egy fán az ernyővel, és egy faág átszúrta a karját, vagy ilyesmi. Ugyanez a helyzet a fotózással: ha ez a hobbija, azt ne direktben írd le, hanem pl. gondolkodjon azon, hogy milyen objektívvel, milyen szögből fotózná le a csodálatos látványt, amit felszálláskor lát. Ebből egyértelmű lesz az olvasó számára, hogy szeret fotózni.

Ha valaki rászól a lányra a gépen azért, mert dobol a lábával, az semmiképp sem átlagos helyzet, de ebben a formában egyszerűen nem gyakorolt rám hatást olvasóként, nem éreztem semmit, csak mentem tovább a következő mondatra. Ezt szerintem bontsd ki egy külön jelenetben, hogy lássuk, milyen idegbeteg az, akit ennyire felbosszant a dobolás (hiszen hallani nyilván nem lehet a gép zajától!), és persze a főszereplőnkről is sokat elárulna, hogyan kezel egy ilyen helyzetet. Ezzel mindjárt sokkal közelebb hozhatnád az olvasóhoz, mint a leírt általános információkkal.

Az érkezésnél mintha átugranád Kabul saját civil repterét, és egyből valamilyen katonai reptéren vagyunk, ez hibának tűnik. Ilyen és ehhez hasonló problémákból nyilván sok lesz, ha személyes tapasztalat nélkül írsz, de ahogy az elején megjegyeztem, ez nem feltétlenül baj, ha elsősorban magadnak, gyakorlásként írsz. Szépen fogalmazol, bár néhol átcsúszik körülményesbe, néhol pedig képzavarokkal is találkoztam (pl. a fülszövegben: a golyók nem a lövészárok mélyén, hanem a lövészárok felett szoktak repkedni).

Összességében úgy érzem, van tehetséged az íráshoz. Mindenképp folytasd, sok sikert, és jó fejlődést kívánok!