Azért régebben minden egyszerűbben ment csajozás terén, nem? Nem volt olyan nehéz
arra az időszakra gondolok mikor még a legények eljártak a lányos házba csajozni... még az 1800as évek magyarországában. nem kell kiröhögni, ha belegondoltok szerintem sokkal könnyebb volt. nem arra ment a csaj mennyi pénzed, milyen értékeid vannak, és nem hiszem hogy szó szerint harcolni kellett volna egy lányért, mert tudom a legény is oda ment először ahol tetszett neki a lány, ha nem jött össze, máshol talált párt magának. nem így, nem most hogyha nem vagy elég tökös egyedül maradsz életed végéig...akkor is volt gyámoltalan visszahúzódó ember mégsem kellett ilyesmitől tartania. rengeteg népdalunk szerelmes (sőt erotikus) töltetű, tisztában voltak a dolgokkal, és akkor is volt rivalizálás, féltékenykedés, mai nyelven "ribanc" lányok értitek minden megvolt ami manapság, mégis más volt valahogy az egész nem volt ennyire nagy feladat párt találni. tudom nem az ma sem egyes embereknek, de én pont a szerényebb rétegre gondolok, a félénk visszahúzódód srácokra akik ugyanúgy fellelhetők voltak akkor is mint ma.
bár kicsit a könnyebb vérű lányok hozzáállásáról is tanúskodnak sorok:
"Azt gondolod hogy szeretlek
Ha egy kicsit megölellek
Még százszor is megölellek
Mégsem igazán szeretlek, mégsem igazán szeretlek."
Jaja, régen a szülők lezsírozták az esküvőt, természetesen minél több pénze volt a másik családnak, annál inkább akarták velük a házasságot. Aztán persze mehetett a legény lánynézőbe, de akkor is ám, ha már szeretett valaki mást. Vagy elszökött azzal.
Régen teljes mértékben a pénz határozta meg a házasságokat. A fiataloknak alig volt beleszólásuk, kihez adják (parasztoknál is, de a királylányt is politikai okokból adták férjhez, akár kétévesen már eljegyezték). Válásról szó sem lehetett, így rengeteg boldogtalan házasság volt. Aki nagyon nem bírta, az szeretőt tartott vagy k*rvához járt. Persze oda amúgy is jártak, mert ugye a lányoknak szűzen kellett férjhez menni, de a legényeket muszáj volt "bevezetni" az élet rejtelmeibe egy tapasztalt nő által.
Lehet, hogy ma nehezebb párt találni, de legalább nem a szüleid intézik el a dolgot gyerekfejjel. Aki valóban szerelmes volt, netán elszökött a párjával, az meg tipikusan nem háztűznézőben ismerte meg, hanem pont úgy, mint ma :)
Ha szegények voltak, de a lány pl szép volt, mindent megtettek, hogy gazdaghoz adják. De a szegények között is voltak - vannak is - különbségek. A szülők komoly lobbit folytattak azért, hogy a lehetőségekhez képest a leggazdagabb fiút szerezzék meg. Az, hogy esetleg az illető nem volt jó ember, mondjuk ivott vagy verte az asszonyt, nem számított, ha az asszony hazament az anyjához panaszkodni, az csak annyit mondott neki, hogy menjen vissza de gyorsan és higgye el, milyen jó élete van, mert a plafonig érnek a hímzett párnák.
Persze kivétel volt akkor is, de most is van :)
Ha egy kicsit jobban utánaolvasol a témának, te is rá fogsz jönni, hogy az, ami akkor volt, minden, csak nem irigylésre méltó. Konkrétan a szerelem mint olyan nem volt tényező egy házasságnál, aztán ha már megházasodtál, bujkálhattál a szeretőddel, ha egyáltalán tudtál szerezni. Házasemberként ugyanis még nehezebb :)
Ja, amit írtam, az a fiús szülőkre is igaz.
a boldogságról meg annyit, hogy akkor boldogság = jószág, pénz. Elvileg boldogabb voltál, ha három lovad állt az istállóban, mintha csak egy. Jól hangzik, ugye? :)
Párom visszahúzódó mégis összejöttünk. Rengeteg türelem kell a társkereséshez, de legalább van választási lehetőséged.
És kicsit változtass a gondolkodásodon, mert ha úgy érzed, hogy minden lányra ráhúznád, hogy a pénzre hajt, akkor nagyot fogsz szívni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!