Aki beszélt már japán emberrel: miért olyan visszahúzódóak? Miért nem bíznak az emberekben?

Valószínűleg komoly különbség van külföldön élő vagy utazgató, illetve Japánban élő japánok között. Utóbbiak zárkózottabbak lehetnek, mert kulturálisan egy elég elszigetelt világ még mindig az ott, jóllehet, hódít arrafelé is az amerika-őrület.

Egy kint élt ismerősöm mesélte, hogy az nem működött neki, hogy útbaigazításért csak úgy megállított és megszólított embereket. Azok megijedtek tőle, és elszeleltek. Csak miután elsajátította a megfelelő megszólítási ceremóniát (enyhe meghajlás, szerény, visszafogott beszédmodor) voltak segítségére, de akkor nagyon kedvesen.

Az a helyzet, hogy ott rendkívül kötött volt régen az életmód. Egy millió szabály volt mindenre, nagyon komoly büntetésekkel. Az egész élet arról szólt, hogy teljesen pontosan követed a szabályokat.

Egyértelmű, hogy ezt nem lehet könnyedén kezelni.

[link]

itt sok írás van erről a témáról is

Ez rendkívül összetett téma -egy-két tényezőt megemlítettek itt válaszban-, találkoztam utazgató japánokkal, olvastam magyar szakértőktől írásaikat (valamint láttam Japánból magyaroktól vlogokat).

Egyszerűbb, ha pl elolvasod prof Hidasy Judit japanológus japántanár könyvét, aki évtizedek óta rendszeresen jár Japánban:

LEGÁLISAN

letölthető magyar e-könyvtári könyv:

Hidasi Judit - "Na és, hogy tetszik Japán" (1999)

[link]

Online olvasható formában ugyanez:

[link] /02021.htm

Egyébként egy lényeges tényezőt itt a sok közül nem említettek, kiegészítem: a japánok számára megszégyenülni az egyik legfájóbb dolog, ráadásul hajlamosak szégyenkezni, ha valamit nem elég jól csinálnak, főleg idegenek (nem japánok) előtt. Így pl az idegen nyelvtudás miatt sok japán nagyon blamálja magát, pl hogy többségük angol akcentusa gyatra (amiről nem igazán tehetnek, meglehetősen más a hangrendszerük). Így inkább keveset mer beszélni idegen nyelven sok japán. De pl angolul levelezőpartnerség esetén is sokszor száraz a stílusuk, hasonló az egyik fő ok: sok japán legfeljebb középfokon bírja az angolt, és emiatt is szégyenkeznek, inkább csak azt írják, amiben holtbiztosak (olyan angol nyelvtan, szókincs stb).

De helyzetfüggő is. Találkoztam már vidám japán lányokkal Európában, bár amikor beszélgetni kezdtünk velük, kimértekké váltak.

A fenti könyvet olvasd el. A MEK-en fent van a 2003-as Hidasi élménybeszámoló is, azt még nem olvastam.

MÁS.

Idézem az egyik válaszolót:

"jóllehet, hódít arrafelé is az amerika-őrület."

Lejárt lemez... A Meidzsi restauráció alatt, a 19.sz. végén már kezdtek beszivárogni a NY-EU , és amerikai hatások, de főként a II.vil.háb. után.

Viszont a 20.sz. végére nagyjából lecsengett, illetve stagnál egyes életterületeken, pl a pop/rock/metal zenék esetén.

Szívesen. Egyébként eléggé keveset tudok Japán kapcsán (a nyelvet is csak kóstolgatom egyelőre), abból a kevés ismeretemből és tapasztalatomból szemezgettem néhány idevágót.

A többiek válaszaival együtt biztos jobban képbe kerültél, hozzáteszem, nekem is még bőven van mit tanulnom Japán kapcsán például.

(Meg szívesen veszem, ha valaki másképp tudja és közli, és nem kötözködésből teszi, de eltérő véleményen van, mint én adott esetben, vagy más tapasztalata, ismerete van.)

Igaz, tudnék sok mindent írni erről, de az tényleg pici szelete e témának, és hogy ne írjak túl sokat, inkább linkeltem egy szakértőnek legálisan olvashatóm letölthető könyvét. Vannak itt a gyakorikérdések-en szakértők e téren. Én nem vagyok az.