Titeket nem zavar ez a sok büdös, hajléktalan az utcán?

Van önbecsülésük??? :)) ha lenne akkor legalább fürödni járnának a hajléktalan szállókra...:D Vicces Meg hogyha diplomája lenne akkor is legalább talált volna magának valami eladói állást még "fénykorában" amíg valami MÉLTÓ álláshoz jut..

Amúgy más is megfigyelte, hogy elmúlt a hideg jön a jó idő és kirajzottak a szállóról a hajléktalanok?? Érdekes.... Télen jó nekik nyáron lehet kint csövezni, koldulnia főtéren, az aluljárókban és a buszmegállókban és a villamoson bűzölögniük és odaturházni, terjeszteni a TBC-t....

Le lehet pontozni, amiért megkérdezem, hogy miért kell alapból utálni a gazdagokat és egy kalap alá venni az összes nemtörődöm, felsőbbrendűséget érzőkkel.

Ha már itt tartunk, a hajléktalanok között is rengeteg a rendes ember, aki önhibáján kívül került utcára, de még több az olyan, akinek büdös volt a munka, vonzóbb volt az ital vagy a kábítószer és mindig a dolgok könnyebbik végét próbálták megfogni. Sok olyan van, aki megérdemelte, hogy utcára került, mert verte a családját, elitta a koszt pénzt és az sem törte meg, hogy utcára került, még mélyebbre süllyedt és még inkább elhatalmasodott rajta a rosszindulat. Van szoc. munkás ismerősöm, így ismerem a jó és rossz példákat is bőven.

Egy egyszerű átlag embernek miért lenne kötelessége pénzt dobálni nekik úton útfélen? Főleg olyan rossz tapasztalatok után, hogy nem fogadnak el akármit.

Lehet, hogy nekem fedél van a fejem felett és van mit ennem, de ezért nagyon sok áldozatot hozok. Az óriási hitellel nagy felelősséget vettem a nyakamba, ami azt jelenti, hogy 20 éven át bármi is történjen, elő kell teremtenem azt a havi x ezer törlesztőt. Nemsokára már a gyerekemért is felelősséggel fogok tartozni, úgyhogy még 100 forintnak is jó helye van a családunkban.

Mi szerényen élünk és küzdünk minden nap, sokszor erőn felül is, tanulunk mellé, hogy jobban élhessünk, senkitől nem várunk és nem is várhatunk segítséget.

A Teréz anya szélsőséges példára én is tudok egyet mondani: az állatvilágot. Ahol a gyenge, életképtelen egyedeket a természet kitaszítja, amelyik küzd nap mint nap, életben hagyja.

Talán 10 év múlva már másképp fogod ezt látni, amikor nincs mögötted anyu meg apu, hogy támogasson miközben ez a legfőbb hobbid.

12.44 a mappásoktól SEMMI NEM MEGY a szegényeknek/állatoknak/gyerekeknek stb.

Azok mind gátlástalan csalók, így keresnek pénzt, még a rendőrt is kihívhatod rájuk, ha úgy tetszik! Olyan szervezetek nevét felhasználva gyűjtenek pénzt képeslapokkal meg füzetekkel, akikhez semmi közük csak jól hangzik, és azok a szervezetek sem rendeznek utcán koldulást soha. Főleg nem tizenéves cigányokon keresztül, akik 50forintos képeslapot adnak el neked, hülye szöveggel, és zsebre teszik a pénzt! Ez még komolyan beveszik?????

Kérdező, egy vagy a sok közül, aki könnyen kimondja ezeket a szavakat, de hogy nem nagyon látod át a rendszert, az biztos. Gondolom a saját házad táján boldogulsz, csekkeket föl tudsz adni, formanyomtatványokkal megkűzdesz, de sosem kerültél bele a nincstelenség bürökratikus csapdáiba, nem ismered, tudod, hogy mi folyik az önkormányzati hivatalokban.

Nos, vegyük csak példának Csáki Pityu bát. (Érdemes meghallgatni érző szívvel a Quimby zenekar róla írt balladáját.)

Pityu bá olyan volt, mint te vagy én, géplakatosnak tanult, állást is kapott Ózdon. Szerette a munkáját, szép summát vitt haza a szüleinek, munka után kicsit felöntött a garatra barátaival, de 9 körül mindig lefeküdt, mert reggel nagyon korán kelt. Később megismert egy szép lányt, akihez hozzáment, a szülők segítségével vettek egy szép kis lakást. Odaköltöztek, és nem kellett 6 év sem, lett két gyerekük. Pityu bá felesége nem sokkal később elhagyta Pityu bát egy másik férfiért, és mivel a lakás az ő nevén volt, Pityu bá ki lett dobva otthonról. Pityu bá nagyon szerelmes volt ebbe a lányba, így a munka utáni ivászatot kezdte túlzásba vinni, szülei ezt nem nézték jó szemmel, később már velük is agresszívan viselkedett, sokat veszekedtek, egy ilyen vita alkalmával Pityu bá nagyon csúnya dolgot mondott apjának, amiért az kitagadta.

Nem volt hová mennie, idővel a munkahelyéről is kirúgták. Végképp nem maradt semmilye, ereje teljében levő férfiként gondolta feljön Budapestre szerencsét próbálni, mint a mesékben. Sikerült egy két építkezésen alkalmi munkát vállalnia, de bizony telt az idő, és Pityu bá fogsora igencsak megritkult, nem szívesen néztek rá az emberek. Szeretett volna fogorvoshoz menni, a hajléktalan szállóban azt mondták van egy szakrendelő hajléktalanok számára, de ott olyan tömeg és bűz fogadta, hogy inkább sarkon fordult, és tisztességes bejelentett munka után nézett. Reggelente a Moszkva téren megvette az expressz újságot, miközben a munkára várakozott és másnap elindult fölkutatni a gyárakat. Az állást betöltötték, nem megfelelő a képesítése, már elavult, ilyen-olyan tanfolyamot kell végeznie, ennyi és ennyi ezer forintért. Hát hogy tanulhatnék én, mikor dolgoznom kell? A gyerektartást is alig tudom kinyögni. Mondta magának. Nem volt más megoldás, nem csináltatta meg a fogait, dolgozottt tovább.

Pityu bá egy napon erős fájdalmat érzett bal mellkasában, és később csak a kórházban ébredt fel. Egy kis időre úgy érezte van otthona, de kevéske cókmókjával együtt, meg pár papírral 1 hét múlva kitették, mondván nem sok hely van. Így Pityu bá ismét a melegedő felé indult, ahol teát, és ételt kapott, de semmi pénzt. Nem volt a zsebében csak pár száz forint, hisz majd minden pénzét a kórházi ellátására kellett befizetnie. Kétségbeesett, így amikor bezárt a melegedő, vett egy jó kannás bort, ami melegen tartotta éjszaka, hiszen tudta éjszakai szállóba már úgyse jutna be. Elgondolkodott rajta, hogy öngyilkos lesz, de nem volt elég bátorsága megtenni. A szüleire gondolt, majd a feleségére, a gyerekeire akiket mindennél jobban szeretett volna látni.

Reggel ismét a Moszkva térre indult, de erős embereket kerestek, ő meg lomhán mozgott, és elgyötörtnek tűnt, nem hívták sehová.

Egyszer egy hideg éjszaka Pityu bácsit megtalálták majdnem megfagyva egy utca mentőszolgálat. A kórházban rendbe szedték, kitették megint.

Pityu bácsi fölkereste a szociális munkást, így beköltözhetett egy átmeneti szállóba, ahol megegyezés szerinti összeg havi lekötésvel szállást kapott, és elkezdték neki intézni az önkormányzati lakást, ő pedig szorgosan keresett állást, vagy alkalmi munkákból dolgozott.

Egy este Pityu bá megsértette a házirendet, csúnyán berúgott, ez többször megismétlődött, ezért lakhatását felfüggesztették a szállóban, megtakarított pénzét odaadták neki és szélnek eresztették néhány jó tanáccsal, és sajnálkozással.

Pityu bá ismét az utcán aludt, mélyen alkoholittas álomban. Reggelre a vadiúj személyije, a kürt utcai lakcím kártyája, a hajléktalan igazolványa mind eltűnt, eltűnt évek megtakarított pénze is.

Ezek után Pityu bá hol dolgozott, hol nem, sokat italozott, alkoholista lett, mert az éjszakában elengedhetetlen melegítő erő volt az ital. Megpróbált nem inni, főleg ha pénze sem volt rá, de olyan rossz kedve lett, mint még soha, remegett a keze, elgyengült, ami az utcán egyenlő a halállal.

Így hát odament az emberekhez és kéregetett, nem is látta az undorodó arcokat. Teltek az évek így élt Pityu bá napról napra, és felejtve. Elfelejtett jó lenni, elfelejtett tisztességes lenni, csak akkor volt boldog, mikor rágyújtott egy cigarettára, kibontott egy italos palackot. Nem is gondolkodott, mert akkor emlékezett, és nem akart emlékezni, mert az fájt.

Innentől sok sok irányt vehet a történet. Pityu bá bekerülhet a pszichiátriára, mert skizofrén zavaraiban hallucinál. Itt talán leszázalékolják, így fix de igen kevés jövedelemhez jut, és már esélye sincs bármilyen munkát is elvállalni.

Vagy Pityu bá olyanná válik, mint a tipikus agresszív hajléktalan, kiabál a villamoson, meglopja társait, leszólja a gyalogosokat.

Az álom eset, hogy sikeresen absztinentál visszakerül a szállóba, sikerül összegyűjtenie a pénzt, önkormányzati lakásba költözik, munkát talál később nőt, és minden megjavul, ez nagyon ritka.

Az igaz, hogy a hajléktalanok többsége nem nagyon erős akaratú személyiség, hajlamosak a különböző abúzusokra, függőségekre. Mert mindenki függ valamitől, attól függetlenül, hogy hajléktalan e vagy sem.

Pityu bá törénete nagyon általános.

Még általánosabb lenne, ha odaírnám, hogy az apja alkoholista volt, az anyja egyedül nevelte őt és 3 testvérét, és ő volt a legkisebb. Vagy ha odaírnám, hogy szülei meghaltak, árvaházba, javítóban nőtt fel, elkanászodott.

Ezekkel a dolgokkal önmagában nem kéne, hogy gond legyen, de Magyarország sajnos olyan ország jelenleg, hogy nagyon is könnyű leesni a szociális háló résein, és visszakapaszkodni sokkal, sokkal nehezebb. Minden mindennel összefügg, aki itt vagy ott teszi le a voksát, hogy nagyon zavar, ill. egyáltalán nem zavar hibázik.

Zavar, persze zavarhat is, de itélkezni senki sem ítélkezhet fölöttük, hogy mit miért nem csinálnak, mert beszélni könnyű Ez a helyzet nem hajléktalan számára felfoghatatlan és ha 3 napig nem lenne hová hazamennetek, és nem azért, mert nem akartok, nem lehet tudni mit csinálnátok. 0 ft-tal a zsebetekben. Valiki kirabol valakit, valaki megőrül, valaki öngyilkos lesz, valaki segítségért könyörög, és valaki felejteni akarja körülötte levő világot és iszik. Vagy mindez egyszerre.

Igen önhibájuk is, de olyan múlttal rendelkeznek, amivel közülünk nem sokan, mind sérelem, mind anyagi háttér terén.

Szóval SENKINEK SEMMI JOGA AHHOZ, HOGY BÁRMELYIK HAJLÉKTALANT IS ELÍTÉLJE, GYENGÉNEK TITULÁLJA, AMÍG NEM BESZÉLT VELE.

És itt megjegyzem, hogy a legtöbben nagyon szeretnekbeszélgetni, és szívesen veszik, ha odafigyelnek rá, ha kérdezgetik.

Beszélgessetek velük!

"Pityu bá törénete nagyon általános."

Lehet, hülye vagyok vagy sznob, de nekem ez a történet egyáltalán nem általános.

Először is, Pityu bá iszonyatos sok hülyeséget elkövetett:

1.)"munka után kicsit felöntött a garatra barátaival"

(Tanulság: a napi egy sör az út a későbbi alkoholizmus felé, mert az ember később bármilyen probléma éri az alkoholhoz fog visszatérni)

2.)"mivel a lakás az ő nevén volt, Pityu bá ki lett dobva otthonról. Pityu bá nagyon szerelmes volt ebbe a lányba, így a munka utáni ivászatot kezdte túlzásba vinni"

(Miért a lány nevén volt az egész lakás, ha Pityu bácsi jól keresett, és a szülei is besegítettek a ház megvételébe? Mindenkit ér szerelmi csalódás, és nem mindenki lesz alkoholista. A szüleit is elmarta maga mellől ezzel.)

3.)"Nem volt hová mennie, idővel a munkahelyéről is kirúgták."

(miért rúgták ki? Állítólag jól keresett, bérelhetett volna egy lakást, neadjIsten kibékülhetett volna a szüleivel)

4.)"ő pedig szorgosan keresett állást, vagy alkalmi munkákból dolgozott.

Egy este Pityu bá megsértette a házirendet, csúnyán berúgott, ez többször megismétlődött"

(Hát, ez a hab a tortán. Kezd rendbe jönni az élete, erre megint berúg, EGYMÁS UTÁN TÖBBSZÖR!)

Na itt az a pont, hogy ha ez a történet igaz, akkor én Pityu bácsit egyáltalán nem tudom sajnálni!

A sorsáért csak és kizárólag ő a felelős, amikor pedig kezdett egyenesbe jönni az élete, akkor pedig kirúgatta magát.)

A történet egyetlen tanulsága:

A haverokkal való munka utáni kis ivászat is, alkoholizmushoz vezethet egy negatív esemény kapcsán. Az alkohol pedig egyenes út a földi pokolba.

az még nem jutott eszetekbe,hogy ezek a hajléktalanok azért is lehetnek azok,mert súlyos lelki problémákkal küszködnek?Nem képesek a beilleszkedésre,teljes mértékben pesszimisták,nem dolgozták fel azt a traumát,amit átéltek,ami miatt utcára kerültek,és senki az ég világon nem foglalkozik velük..pl sokakat az opni bezárásakor szélnek eresztettek,vagy kezelés nélkül hagyták őket a kakában..én sok elmebeteg csövest látok,ez az egyik oka,a másik,hogy visszakerültek egy olyan környezetbe a pszichiátria bezárásakor,ahol elkezdődtek a problémáik,és ezért elmenekültek otthonról,de annyi eszük nincs,hogy hogyan jöhetnének ki a problémából..ezekkel az emberekkel senki nem foglalkozik..odaverődnek a lustaság végett hajléktalan emberek alkoholista bandájába,és kész..ők is inni kezdenek,én még azt is el tudom képzelni,hogy örjöngő őrültek fognak hamarosan késsel szaladgálni,rabolni és ölni..ezeknek az embereknek teljesen tönkrement az életük,és a kutya sem törődik velük,ha meghaltak,elviszik őket,ha lopnak,jönnek érte a rendőrök..nem is tudják,vagy nem fogadják el,hogy segítségre van szükségük..ha már az állam nem teszi,talán nekünk kéne összefogni értük?De az emberek ahelyett,hogy megértenék őket,lenézik,és inkább kerülik.Ha gazdag lennék,és találkoznék egy normálisabb fajtával,biztos segítenék rajta,megpróbálnék adni egy lehetőséget,mégha kaptak is már,hátha sikerülne nekik normálisan élni..én komolyan sajnálom őket..

Amúgy ez az egész a szép magyar állam végett van..Én Hollandiában éltem egy évet,és ott nem is láttam egyet sem..de boldogok is voltak az emberek,és nem a fűtől,hanem mert ott jól működik minden.Itt miért nem vesznek példát más országokról a kedves politikusok?Mert nem érdekli őket a helyzet,és nem a hajléktalanok szégyene,hanem a politikusainké,hogy ilyen a fővárosunk!!!!