Miért csinálhatják ezt a kollégák? Ez általános jelenség?

Irodában dolgozom, adminisztratív munkakörben. Unalmas munka, de jól megfizetik, nem panaszkodom. Általában egyetértünk a kollégákkal, hogy uncsi, de megcsináljuk, aztán lehet minden egyébbel foglalkozni munkaidőn kívül, nem kell hazavinni a munkát, nem hálózza be az életünket stb. Többször azért panaszkodunk egymásnak, hogy jaj de monoton, néha nagyon sok is, de elvagyunk. Viszont vannak hárman négyen, akik ugyanúgy panaszkodnak, de közben direkt sokkal több munkát vállalnak el erőn felül, bejönnek korán reggel és bentmaradnak este 9-ig, aztán másnap panaszkodnak, hogy nekik milyen rossz, pedig ha szóltak volna, más is segített volna nekik. Általában le is nézik azokat, akik nem a munkahelyen élnek, fontoskodnak, szervezkednek mondvacsinált dolgokkal, nyomulnak a főnöknél, még egy laza kollegális vacsora közben is csak a munkáról tudnak beszélni, de közben ugyanúgy kinyilvánítják, hogy mennyire utálják ezt a melót. Ez miért van?