Miért viselkedik mindenki "múmiaként" Budapesten?

12.32 én még nem láttam olyan nagyvárost, ahol közvetlenek lennének az emberek.

talán mosolygósabbak, de lehet ott azért mert kevesebb az őrült..?

Gyakran járok fel, voltak megbízási szerződéseim is, volt amikor heteket laktam fent a volt barátnőmnél és én is átvettem.

Ez azért van, mert ez egy hatalmas város, tele emberekkel.

Az a legrosszabb, hogy én is azért lettem múmia, mert féltem már odafent. Még jobb környékeken is, a villamoson, a metrón, mindenhol, mert az ilyen megalopoliszok olyan embereket szülnek, akikkel én, a kisvárosi már nem értek szót. Elkérik még az utolsó kétszázamat is olyanok, akik zsebből marlbit vesznek utána elő, nekem meg tényleg nincs több pénzem, mert valamiből utaznom is kell.

Hátszóval. Ez a főváros ártalma. A rohanás, furánál furább emberek, agresszió, egymástól való elidegenedés.

Ha ma délután megnézed az összes embert, aki mellett elmész mondjuk a Nyugati pu-tól a Jászaiig és megjegyzel tíz jellegzetes arcot, ide a rozsdás bökőt, hogy soha többé nem látsz abból a tíz emberből egynél többet.

A "vidékiek" -ahogy a fővárosiak mondják- egyébként azért is érzékenyebbek/emocionálisabbak, mert sokkal több jut nekik az eredendően természetesebb környezetből. Nekem felüdülés ide hazajönnöm, két lakótelepet egy főűt választ el, a két különböző panel lakóövezetet legalább 200 méter választja el egymástól, hatalmas a tér, sok a zöld terület, a fák, a lakótelep zöldövezetét egy kis patakocska szegélyezi, aminek a túloldalán már kertesek sorakoznak.

Milliós lakosságnál ez mind elveszik, házat húznak házra, bevásárlóközpontot bevásárlóközpontra, minden egyre nagyobb, egyre magasabb, már egy fűcsomónyi meztelen földet nem találsz, mert mindenen aszfalt van meg díszkő.

Ha valaha is felköltöznék pestre munka vagy egyéb okból, nekem az lenne a nyaralás, ha minden második hétvégén meglátogathatnám az anyámat vagy az édesapámat.

Az a legfontosabb, hogy mindig embernek kell maradni.

F/22

Mert egy kisvárosban sokszor találkoznak a boltokban az emberek egymással,többször látják egymást,és odaköszönnek egymáshoz.És a budapestieknek egyébként is ebbe nőnek bele,szóval ezt megszokják a szüleiktől..stb.

Én ott születtem,de később(1 éves koromban) szakítottak ki abból a környezetből örökbeadással,és van még bennem kis "budapesti jellem",de a többsége már nem "a budapesti jellem"-hez tartozik,hanem egy kisebb település jelleméhez..:D

a közvetlenséget nemúgy értettem, hogy köszöngetnek, meg régi ismerősként elkezdenek beszélgetni egymással...

Hanem nem kerülik egymás tekintetét és barátságos ábrázattal közlekednek...